Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

hiányt előidézte. Vonatkozik ez arra az esetre is, amikor a jogosult a hibát tévesen, hiányosan vagy szakszerűtlenül jelölte meg. Ha a jogosult a szavatossági igényét a dolognak a megjelölt kellékhiány szempontjából elkülönülő része tekintetében érvényesiti, ezzel a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem tekinthető érvényesítettnek. V. Bármilyen állat szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítése esetén a jogosult a teljesítéstől számított hatvan napos elévülési határidő alatt érvényesítheti a szavatossági jogait. Ha azonban az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, szavatossági jogait legfeljebb a teljesítéstől számított egy évig érvényesítheti. I. Mind a szerződő felek egyéni érdeke (biztonsága), mind pedig a társadalmi érdek megkívánja, hogy a jogosult ne késlekedjék a szavatossági jogainak érvényesítésével. Annak a megállapítása, hogy a hiba már a teljesítéskor megvolt-e a szerződés alapján szolgáltatott dologban, az idő múlásával egyre inkább megnehezül, továbbá a hiba gyakran súlyosbodik is és nehezen javíthatóvá válik. Ebből, valamint a felek együttműködési kötelezettségéből is következik, hogy a jogosultnak mielőbb alaposan meg kell vizsgálnia a szolgáltatás tárgyát, tehát a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e [Ptk. 283. § (1) bek., 383. § (3) bek., 396. § (1) bek.] s az esetleges hibás teljesítésből eredő jogai érvényesítésével a teljesítés körüli bizonytalanságot a lehető legrövidebb időre kell szorítania. A gazdálkodó szervezetek közötti jogviszonyban azonban a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a termék átvétele során — eltérő rendelkezés hiányában — nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, illetőleg amelyekre jótállás vonatkozik. Hasonló rendelkezést tartalmaz a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekre vonatkozóan a 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet 10. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a megrendelő nem köteles megvizsgálni a terméknek azokat a tulajdonságait, amelyeket minőségi bizonyítvány tanúsít. Ezekre a szempontokra is figyelemmel határozza meg a törvény a szavatossági jogok érvényesítésének határidejét. A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényt módosító és egységes szövegét megállapító 1977. évi IV. törvény (Ptk.) 308. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult a teljesítéstől számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait; ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás, szabvány vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő) és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. Az említett határidők a jellegüket tekintve elévülési határidők, amelyeket — hacsak külön jogszabály eltérően nem rendelkezik — a teljesítéstől kell számítani, de amelyek tekintetében figyelembe jönnek az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó általános szabályok [Ptk. 326. § (2) bek., 327. §]. Az ezekben meghatározott feltételek esetén tehát lehetőség nyílik a szavatossági jogok későbbi érvényesítésére is, hasonlóképpen akkor is, ha a felek a szavatossági elévülési határidőt — legfeljebb egy évre — a Ptk. 325. §-ának (2) bekezdése alapján meghosszabbítják. A szavatossági jogok tehát az elévülés általános szabályai szerint érvényesíthetők. A forgalmi élet biztonsága érdekében azonban a törvény végső határidőt is megállapít. Ez a végső határidő általában egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében azonban három év. Ha pedig a kötelező alkalmassági idő három 196