Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

Tévedett a másodfokú bíróság, amikor ilyen körülmények között a felperes követelését a gépkocsi cseréjére irányuló, a bíróságot kötő kereseti kérelemnek tekintette. A felperes ugyanis szerződési nyilatkozatát az alperes megtévesztő magatartására hivatkozva a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdése alapján megtámadta, a kereseti kérelmének lényege a szerződés érvénytelenségének megállapítása volt, s ezzel kapcsolatban valójában a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását — a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását— kérte. E tekintetben egyébként is a 13. számú Irányelvvel módosított 7. számú Irányelv 4. pontja az irányadó: a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén a bíróságnak hivatalból kell rendeznie a felek jogviszonyát. A jogviszony rendezése, illetőleg a felperes követelésének elbírálása során az eljárt bíróságok — noha az első fokú bíróság hibás indokolással, de lényegében helyes döntést hozott — nem ismerték fel a felek között keletkezett szerződés(ek) tartalmát, szerkezetét. Uj személygépkocsira vonatkozóan az adásvételi szerződés a megrendelésnek az alpereshez való elküldése után a megrendelésnek az alperes által történt elfogadásával jön létre, mégpedig akkor, ha a vevő a szállítási visszaigazolást a megadott (15 napos) határidő alatt nem kifogásolja írásban. A megrendelés elküldése a vevő részéről az alperes megállapodási feltételeinek elfogadását jelenti, s egyben a meghatározott vételárelőleg egyidejű befizetését feltételezi. Az alperesnek a megrendelés elfogadásával adott visszaigazolása tartalmazza az előjegyzési sorszámot és a gépkocsi kiadásának évét. Ezek az adásvételi szerződés elemei, az alperes egyébként arra is kötelezettséget vállal, hogy a megrendelést mindenkor sorszám szerint elégíti ki. Az adott esetben is ilyen módon létrejött adásvételi szerződés volt hatályban a felek között: a felperes a 15 629/ Budapest sorszámmal rendelkezett, 1979. évi teljesítési határidő mellett. Amikor az alperes a szerződésben meghatározott ún. átvételi értesítést azzal küldte meg a felperesnek, hogy szépséghibás (kis hibás) gépkocsi átadását ajánlja fel teljesítésül, megfelelő árleszállítás mellett, akkor lényegében az adásvételi szerződés tartalmának közös megegyezéssel való módosítására [Ptk. 240. § (1) bek.] tett ajánlatot. Amikor a felperes ezt az ajánlatot elfogadta, a felek között az adásvételi szerződés módosítására nézve jött létre szerződés. E tények helyes jogi minősítése és értelmezése arra a következtetésre vezet, hogy a felperes ez utóbbi — az adásvételi szerződés módosításáról létrejött — szerződéssel kapcsolatos nyilatkozatát támadta meg a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdésére utalással, megtévesztés címén. Az első fokú eljárásban lefolytatott bizonyítás adataiból megállapítható: a felperes kellő alappal támadta meg ezt a szerződési nyilatkozatát. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet aggálytalan mérnökszakértői véleménye és az eljárt szakértő szóbeli nyilatkozata nem hagy kétséget az iránt, hogy az alperes számos (az első fokú ítéletben részletezett), értékcsökkenést okozó hibát nem közölt a felperessel, annak ellenére, hogy ezeket az alperes maga javíttatta ki, tehát ismerte. Ezek a hibák, illetve javításuk folytán az eladott gépkocsi műszaki szempontból már nem volt újszerűnek, új állapotúnak tekinthető. Ilyen körülmények között a gépkocsi tényleges hibáinak (itt külön is kiemelkedő a teljes külső felület újrafényezése és a sárvédők cseréje miatt a kocsiszekrény megbontása) az alperes tudomása ellenére való elhallgatása alkalmas annak megállapítására, hogy az alperes a felperest a szerződés lényeges körülménye tekintetében megtévesztette, az alperesnek a szerződésmódosításra tett ajánlata ugyanis azt tartalmazta, hogy — a vevő által tudomásul vett javított hibák ki187