Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

felperesek csak az általuk kifizetett foglaló teljes összegét lettek volna hajlandók felvenni, a felperesek viszont arra hivatkoztak, hogy az alperes csak 320 000 forintot akart átadni a felpereseknek, de azt is csak azzal a feltétellel, hogy a felperesek a további követeléstől eltekintenek. E körben a feleknek, illetőleg a felajánlott teljesítés kapcsán eljárt személyeknek a meghallgatásával kell tisztázni a történteket, és csak ezt követően lehet megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesek jogszerűen tagadták-e meg a részteljesítés elfogadását, illetőleg hogy az alperes részéről a bírósági letétbehelyezéssel való teljesítés feltételei fennálltak-e. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét — az első fokú bíróság ítéletére is kiterjedően — hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 385/1983. sz., BH 198417. sz. 271.) 1.2. A szerződés megkötése 150. Az előszerződés érvénytelenségére a foglaló visszaszerzése érdekében sikerrel nem hivatkozhat a szerződő fél azon az alapon, hogy nem rendelkezik a tulajdonszerzési korlátozás alóli felmentéssel és az ingatlant terhelő elidegenítési tilalom jogosultjának hozzájárulásával, ha ezek az akadályok az előszerződés megkötésekor is fennálltak, és elhárításukról éppen a szerződő félnek kellene gondoskodnia [Ptk. 208. § (5) és (6) bek.]. A felek jogvitájában az első fokú bíróság a peradatok helyes mérlegelése alapján állapította meg a tényállást, amelyet a megyei bíróság az ítélkezés alapjául elfogadott. Az irányadó tényállás szerint a peres felek 1981. augusztus 6-án írásbeli szerződést kötöttek arra vonatkozóan, hogy a felperesek 420 00 Ft vételárért, a fennálló 66 000 Ft OTP-tartozás átvállalásával megvásárolják az alperesek tulajdonában levő házas ingatlant. Az ingatlant egyébként elidegenítési tilalom terhelte az OTP-kölcsön biztosítása érdekében. A felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a végleges szerződést 1981. szeptember 2-án megkötik. A felperesek ugyanezen a napon 40 000 Ft-ot foglaló címén az alperesnek átadtak. A végleges szerződés nem jött létre. Az első fokú bíróság ítéletével elutasította a felperesek keresetét, amelyben a foglaló visszafizetésére kérték kötelezni az alpereseket. A felperesek fellebbezési kérelmükben az első fokú bíróság ítéletének keresetük szerinti megváltoztatását az előszerződés érvénytelenségére alapítottan kérték. A fellebbezés elbírálása során a megyei bíróság a következőkre mutat rá. A Ptk. 208. §-a (6) bekezdésének rendelkezései szerint az előszerződésre az annak alapján megkötendő szerződésre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók. A jogszabály tehát nem határozza meg konkrétan, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a vevőként szereplő félnek szerzőképességgel kell-e rendelkeznie, és érvényességi kellék-e az elidegenítési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata. A bírói gyakorlat szerint: ha az előszerződés csak későbbi időpontban létrejövő adásvételi szerződésre utal, nem tekinthető azonnali tulaj donátruházásra irányuló megállapodásnak, következésképpen a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése alapján nem minősíthető semmisnek (BH 1978/9. sz. 381.). Ehhez hasonló helyzet alakul ki akkor is, ha az elidegenítési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozatát kell beszerezni. Ez a nyilat179