Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

és arra nem merült fel adat, hogy ebben az időben olyan összegű nyereményt értek volna el, amely a további kiadásokat fedezte. (Egyébként is a felek megállapodása szerint a jelentősebb összegű nyereményen megosztoztak.) ^ Mindebből pedig az következik, hogy a felperes maga szüntette meg a közös játékot 1982 szeptemberében azzal, hogy további totószelvények vételére nem adott pénzt az alperesnek. Abból, hogy a felperes az utolsó pénzátadást követően hosszú időn keresztül nem érdeklődött, és pénzt sem adott, arra a következtetésre lehet jutni, hogy a felperes is megszűntnek tekintette a felek közötti jogviszonyt. Erre utal az is, hogy amikor a felperes tudomást szerzett a nyereményről, nem lépett fel igénynyel, csak mások felvilágosítása után követelte a nyeremény felét. Tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy a peres felek között még november hónapban is tartott a közös játék. A felperest terhelte volna ugyanis a bizonyítási kötelezettség a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel abban a vonatkozásban: annak ellenére, hogy az eredeti megállapodástól eltérően nem biztosított az alperes részére a szelvények vásárlására pénzt, a közös játék módosított formában vagy az alperes újabb kötelezettségvállalása folytán valamilyen módon fennmaradt. Ezt azonban a felperes nem bizonyította. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (P. íörv. III. 21 003/1983. sz., BH 198517. sz. 187.) 149. Nincs akadálya annak, hogy a felek érvényes előszerződést kössenek olyan körülmények között is, amelyek a „végleges" adásvételi szerződést érvénytelenné tennék. Az érvényes előszerződést pedig foglalóval is lehet biztosítani [Ptk. 208. § (1) bek., 243. § (1) bek., 245., 285., 287. §]. A per eddigi adatai szerint az 1981. január 18. napján kelt „Elismervény"-nek nevezett okiratban foglaltak szerint az alperes elismerte, hogy a felperesektől a házasingatlana 1 150 000 forint vételára foglalójaként 450 000 forintot felvett. A vevők — a felperesek — vállalták, hogy a fennmaradó 700 000 forintot „az eladó által biztosított kiköltözés napján" egyenlítik ki, s kötelezték magukat arra, hogy a vételtől nem állanak el. Azt az időpontot, amelyben az eladó alperesnek az ingatlanból ki kell költöznie, ez az okirat nem tünteti fel. Az alperes meg nem cáfolt előadása szerint a felek ekkor abban állapodtak meg, hogy a kiürítés s ehhez kapcsolódóan a „végleges" adásvételi szerződés megkötése 1981. május 30. napjáig történik meg. A felperesek 1981. április 10. napján az alpereshez intézett levelükben vételi szándékukat megerősítették, és 1981. április 11. napján — ugyancsak foglaló címén — az alperesnek további 50 000 forintot fizettek ki. A felek közötti fenti megállapodás időpontjában az ingatlanon az OTP javára elidegenítési és terhelési tilalom állott fenn, a felperesek pedig tulajdonszerzési korlátozás alá estek, mert már volt egy ingatlanuk. Az volt a tervük, hogy ezt az ingatlant eladják, és a vételárból fizetik ki az alperesnek a hátralékos vételárat. Ez az elképzelés azonban kudarcot vallott, a felperesek szerint azért, mert megfelelő értékesítési lehetőséget nem találtak. Az eladó alperes 1981. június 29. napján levelet intézett a felperesekhez, amelyben 1981. július 15. napjáig adott határidőt az akkor még hátralékos 650 000 forint vételár megfizetésére és a „végleges" adásvételi szerződés meg175