Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

A másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben a felek határvitája szempontjából nincs jelentősége annak a szakértői véleményen alapuló ténynek, hogy a felek egymás rovására nem birtokolnak területet. A jogerős ítélet tehát jogszabályt sért, mert nem tartalmaz megállapítást a birtokháborítás elkövetését illetően, továbbá mert a bíróság nem figyelmeztette a felperest keresetének az említett módon való kiterjesztésére, végül mert nem tisztázta a birtokháborítással érintett terület mértékét (nagyságát). Ehhez képest megalapozatlan az eredeti állapot visszaállítására és a másodlagosan elbirtoklás útján való tulajdonjog szerzésének megállapítására irányuló kereseti kérelem elutasítása is. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (P. törv. II. 20 39211983. sz., BH 198416. sz. 223.). IV. Kötelmi jog 1. A szerződés 1.1. Általános szabályok 135. Semmis az a megállapodás, amellyel az állami tulajdonban álló üzlethelyiség bérlője bérleti jogát ellenérték fejében másra átruházza. A bérleti jogviszony megszűnése után az üzlethelyiséggel az elhelyező hatóság rendelkezik [2611961. (VII. 18.) Korm. sz. r. 3. § (1) bek., Ptk. 200. § (2) bek.]. A felperes férje — egyben jogelődje — fodrász kisiparos volt, aki B-n a V-i u. 68. szám alatt levő üzlethelyiségben folytatta a kisipari tevékenységét. Az államigazgatási hatóság a helyiség egy részét 1971. évben a kozmetikus kisiparral rendelkező II. r. alperesnek utalta ki bérlőtársként, miután ahhoz a felperes jogelődje hozzájárult. Utóbb a felperesi jogelőd az üzlethelyiség általa használt részét az elhelyező hatóságnak felajánlotta, és kisipari engedélyét 1972. május 20-án az iparhatóságnak visszaadta. Ezzel egyidejűleg az I. r. alperes kérte az üzlethelyiségnek részére történő kiutalását — bérlőtársi minőségben — azzal, hogy a bérlőtárs II. r. alperes ehhez hozzájárul, sőt maga is kéri ezt. Az illetékes tanácsi szakigazgatási szerv az 1972. július 19-én kelt határozatával a kérelemnek helyt adott azzal, hogy az alperesek mint bérlőtársak jogosultak a helyiség használatára, egyben az I. r. alperest arra kötelezte, hogy a felperes jogelődjének kártalanításként 35 000 forintot fizessen meg. Ezt megelőzően, 1971 decemberében a felperes jogelődje, valamint az alperesek megállapodást írtak alá, amely szerint a felperes átengedi a perbeli fodrászüzletet az alperesnek, s ennek ellenében az alperesek havi 2000 forint járadékot fizetnek a felperesi jogelődnek; az ő halála esetén pedig a túlélő házastársának (a felperesnek) havi 1000 forintot térítsenek. A felperes a keresetében 5000 forint megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Kereseti előadása szerint az alperesek a férjének halála után, 1978 novembertől kezdődően nem fizették meg részére a megállapodás szerinti járadékot. A keresetet a felperes a per során az utóbb lejárt részletekre, sőt a jövőben lejáró járadékokra is kiterjesztette. 154