Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alaptalan. Helyesen utalt a törvényességi óvás a Ptk. 188. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint birtokvédelem illeti meg a birtokost, ha a birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják. Azt, hogy kit illet meg birtokvédelem, a Ptk. 192. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani. Eszerint pedig a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. A nem vitás peradatok szerint az alperesek az ingatlan — tulajdonosi jogokat gyakorló — kezelőjének hozzájárulásával használták az ingatlanon levő gyalogutat saját ingatlanaik megközelítésére. Erről az évtizedek óta fennálló átjárási jogosultságról tudomása volt a felperesnek is. A termelőszövetkezet a perbeli ingatlant az alperesek használati (átjárási) jogával korlátozottan adta a felperes használatába, később a szerződő felek haszonbérleti szerződést a jog fennállása mellett kötöttek. Amíg ugyanis az alperesek használati jogosultsága fennáll, a termelőszövetkezet csak e korlátozással adhatta használatba (haszonbérletbe) az ingatlant, ehhez képest a felperes nem szerezhetett korlátozástól mentes használatot. Nem az alperesek követtek el birtokháborítást, hanem a felperes háborította a békés birtokállapotot, amikor megakadályozta az alpereseket abban, hogy az őket jogszerűen megillető átjárási jogosultságukat gyakorolhassák. Az államigazgatási hatóság a jogszabályoknak megfelelően döntött, amikor eltiltotta a felperest a birtokháborítástól, mivel a felperes nem szerzett jogot az alpereseket megillető átjárási jogosultság megszüntetésére. Nincs jelentősége a jogvita elbírálásánál annak a törvényességi óvásban kifejtett indoknak, amely szerint az alperesek más úton is megközelíthetik ingatlanaikat. Az alperesek átjárási joga a tulajdonostól (az ingatlan kezelőjétől) származik, ezt a jogot a felperessel kötött megállapodásig nem vonta vissza, sőt azt megerősítette; az ingatlant az átjárási joggal terhelten adta a felperes használatába, ezért az alpereseket illeti meg birtokvédelem a birtoklásban őket megakadályozó felperessel szemben. A felperes keresetét elutasító jogerős ítélet nem törvénysértő, ezért alaptalan az ellene emelt törvényességi óvás, amiért is a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította (P. törv. I. 20 11311985. sz., BH 198519. sz. 345.). 131. A fák az emberi környezetet védik, kellemesebbé, szebbé teszik. Porelvonó, levegőtisztító hatásuk folytán a lakókörnyezet javításában fontos szerepet töltenek be. A fák telepítése, a meglevő növényzet megóvása általános környezetvédelmi érdek. Ezért a szomszédjogi vitákban általában nem kerülhet sor fák kivágásának elrendelésére. Helye lehet viszont az árnyékolással összefüggésben esetleg keletkezett kár megtérítésére való kötelezésnek (Ptk. 188. §, 104. §). A peres felek ingatlanai egymással szomszédosak. A lakóépület ikerház, amely előtt a közterületileg húzódó terület előkert. A két kert sűrű bordázatú léckerítéssel van elválasztva. Az alperes az előkertjébe három darab fenyőfát, néhány gyümölcsfát és orgonabokrot telepített. A felperes kifogásolta, hogy a megnőtt fák, különösen az egyik meggyfa árnyékolja az ő ingatlanát. Keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a fák kivágására és az orgonabokrok átültetésére. Módosított keresete két fenyőfa, egy meggyfa kivágására, egy fenyő alsó ágainak a lenyesésére és egy orgonabokor áttelepítésére irányult. Keresetét azzal indokolta, hogy a fák 150