Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

az ingatlan beköltözhető értékét mennyiben csökkenti, az ingatlanforgalomban kialakult szempontok és arányok alapján kell megállapítani. Az 1976. évi 24. számú tvr. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisajátított ingatlanért járó kártalanítást a 9—11. §-ban meghatározott tényezők együttes mérlegelésével kell megállapítani. E tényezők egyike a 10. § (1) bekezdése szerint a hosszabb idő — legfeljebb öt év — alatt, szélesebb körben kialakult forgalmi érték (a továbbiakban: forgalmi érték). Ha a kisajátított épületben levő lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget a tulajdonos, a bérlő vagy egyéb használó használja, a 10. § (2) bekezdése értelmében forgalmi értékként a lakott értéket kell figyelembe venni. Minthogy a jogszabály lakott ingatlan kisajátítása esetén a lakott érték figyelembevételét írja elő, az ilyen ingatlanért járó kártalanítás megállapításánál általában hasonló adottságú, összehasonlításra alkalmas, lakott ingatlanok forgalmi adatai az irányadók. Lakott házas ingatlanokban azonban — különösen vidéken — a forgalom általában jelentéktelen. Ez azt eredményezi, hogy a lakott házas ingatlan kisajátítása esetén az adott helységből származó összehasonlítható forgalmi adat gyakran egyáltalán nem vagy csak elenyészően kis számban áll rendelkezésre. Minthogy ilyen esetben a lakott forgalmi értéket összehasonlító forgalmi adatok alapján nem lehet megállapítani, kisegítésül a szomszédos, hasonló jellegű települések adatai is felhasználhatók. Ha a lakott forgalmi érték ilyen módon sem deríthető fel, ennek a megállapításánál az ingatlan beköltözhető forgalmi értékéből kell kiindulni. Ebben az esetben azt, hogy a lakottság az ingatlan beköltözhető értékét mennyiben csökkenti, az ingatlanforgalomban kialakult szempontok és arányok alapján kell megállapítani. Ilyen szempont elsősorban a szükséges cserelakások száma, valamint az, hogy a tulajdonos, bérlő vagy más használó lakott-e az ingatlanban. Ha az ingatlanban a tulajdonos lakott, a forgalmi értéket emelő körülmény az, ha a tulajdonos a kisajátított lakásánál kisebb szobaszámú, alapterületű vagy alacsonyabb komfortfokozatú cserelakást kapott. A részére juttatott nagyobb szobaszámú, alapterületű vagy magasabb komfortfokozatú cserelakás a forgalmi értéket csökkenti, ebben az esetben viszont a kártalanítás megállapításánál figyelembe kell venni, ha a tulajdonos a nagyobb szobaszám, alapterület vagy magasabb komfortfokozat ellenértékéül lakáshasználatbavételi díjat fizet [2/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése és (3) bekezdésének d) pontja]. Ha az ingatlanban bérlő lakott, az ingatlan forgalmi értékének megállapításánál figyelembe kell venni, hogy az ingatlan beköltözhetővé tételére milyen körülmények között és feltételek mellett kerülhet sor (a bérlő személyes körülményei, a bérlet időtartama, a cserelakások száma, minősége stb.). A bérlő — ha a bérleti jogviszonya úgy szűnik meg, hogy az elhelyezéséről a tulajdonos köteles gondoskodni — a tulajdonossal szemben a bérelt lakásával azonos szobaszámú, de a lakásigénye mértékének a felső határát meg nem haladó és egyéb szempontból is megfelelő cserelakásra tarthat igényt. Ebből következik, hogy ha a bérlő a kisajátítás során az ingatlan beköltözhetővé tételéhez szükséges megfelelő cserelakásnál jobb, nagyobb lakást kap, illetőleg igényjogosultsága mértékénél kisebb lakást fogad el, ez már nem a tulajdonosra tartozó kérdés. A tulajdonos ennek sem az előnyét nem élvezheti, sem a hátrányát nem köteles viselni. 130