Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

arról, hogy igényt tart-e az ingatlan használatára, vagy a beleegyezését vonatkoztatta-e arra az esetre is, ha a használó kizárólag a felperes marad. Az az ítéleti rendelkezés, hogy az alperes teljesen lakott érték alapján jogosult, illetve köteles a felperes tulajdoni hányadát megváltani, a Legfelsőbb Bíróság irányadó gyakorlata értelmében (pl. P. törv. V. 21 376/1975. sz., BH 1977/1. sz. 20. sorsz.) azzal az eredménnyel járt, hogy a felperest a bérlővel azonos jogállás illeti a teljes ingatlanra. Ezzel az alperes rendelkezési jogának gyakorlása azon túl, hogy maga nem használhatja az ingatlant, egyéb vonatkozásban is elnehezül. Kisebb lesz az esélye arra, hogy az ingatlant értékesíthesse, hiszen a lakott ingatlanok iránt kicsi a kereslet, és a lakottság a forgalomban elérhető ellenértéket is igen nagy mértékben csökkenti. Az ingatlant egyedül használó felperes által fizetendő használati díj aligha elégítené ki az alperesnek a 700 000 forintot meghaladó forgalmi értékű ingatlanon szerzett tulajdonosi jogait. A nem teljes készültségű épület karbantartása súlyos kiadásokkal jár, elmulasztása pedig gyors állagromlást okozhat. Mindezekre tekintettel az alperes valóságos ügyleti akaratát tisztázni kellett volna. Ennek hiányában a közös tulajdon megszüntetésének alkalmazott módja helytelen. II. A peradatokból az tűnik ki, hogy a kétszintes lakóépület — figyelemmel a melléképületben levő helyiségekre is — a még hátralevő építési munkák elvégzése után elvileg a megosztott használatra alkalmassá válhat. Nem tisztázott, hogy megosztott használatra esetleg már jelenleg is van-e lehetőség. Ilyen esetben a bíróság akkor jár el helyesen, ha a közös tulajdon használatának rendezésére irányadó szabályok (PK 8. sz. állásfoglalás, PK 10. sz. állásfoglalás II. pont) szerint megállapítja, hogy az épületből a bentlakó a jelenlegi készültség szerint a továbbiakban mit jogosult használni; és kötelezi az egyéb helyiségeknek a magához váltással élő tulajdonostárs vagy az árverési vevő birtokába adására. Ha a bentlakó használata ennek folytán a tulajdoni hányadának megfelelő arány alá csökken, ezzel arányosan kell az őt illető ellenérték megállapításánál az illetőségét részben beköltözhetőnek tekinteni. A másodfokú bíróság számítási módja szerint az ingatlan jelenlegi teljesen lakott 357 243 forintos értékét magában foglaló élettársi közös vagyon téríteni tartozik a felperesnek az életközösség előtt megvolt ingatlanvagyona jelenlegi forgalmi értékét, mégpedig beköltözhető 118 386 forintos érték alapján. A fennmaradó érték oszlik meg a felek között 60—40%-ban, közreműködésük aránya szerint úgy, hogy a felperest 40% illeti. Ez a számítás helytelen. A Ptk. 578. §-ának (1) bekezdésére tekintettel közös tulajdon az élettársak között a felperesi ingatlanra vonatkozóan azzal keletkezett, hogy az élettársak közösen folytatták az ott, a felperes által már megkezdett építkezést. Az ilyen jogviszonyt a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdésére is figyelemmel kell elbírálni, és ehhez képest az ingatlan tulajdoni helyzete az egyéb vagyonszerzési arányaitól eltérhet. Az adott esetben a közös építkezés 596 100 forintos értékemelő hatásából a felperes 40%-os közreműködésére eső, arányos értékkel, 238 440 forinttal növelni kell a közös építkezés előtti állapotnak megfelelő 118 386 forintos ingatlanértéket. A jelenlegi 714 486 forint forgalmi értéken belül ez az együttes érték határozza meg a felperes módosult tulajdoni hányadát. Az így számított eszmei hányadot lehet a közös tulajdon megszüntetésével az alperes tulajdonába adni, az egész ingatlan lakott vagy részben lakott forgalmi értéke alapján, az ingósá118