Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

róság által lefolytatott helyszíni szemle adatai alapján azzal egészíti ki, hogy a ház földszintjén korábban cukrászda, majd eszpresszó volt. Az üzlethelyiség eredetileg cukrászda céljára épült. A cukrászda, majd eszpresszó azonban csak nappal volt üzemben, és működése nem zavarta a lakók nyugalmát. A ház föld­szintjén 1981-ben alakították ki az éjjel-nappal üzemben tartó zenés szórakozó­helyet. A perbeli lakást és üzlethelyiséget magában foglaló sarokház a város köz­ponti részében, a B. sugárút és a J. utca kereszteződésében áll. A B. sugárúton az épület közelében van ugyan megállást tiltó forgalmi jelzőtábla, de ennek ha­tálya nem terjed ki az épület előtti részre. Az épülettel egy sorban és közeli szomszédságában van a B. sugárúton levő mozi épülete. A felperes lakása egy lakószobából és mellékhelyiségekből áll. A lakószoba ablakai a B. sugárútra nyílnak, a fél szoba udvari. Az autók a B. sugárúton levő járda mellett az úttes­ten parkolhatnak. A felperes lakása az épület belső részén húzódó függő folyo­són keresztül közelíthető meg. A lakás bejárati ajtajából, a függőfolyosóról rá­látás nyílik a perbeli üzlethelyiséghez közvetlenül csatlakozó — az épülettel körülzárt udvaron létesített — és annak nagy részét elfoglaló melléképületekre, illetve a melléképületek tetőzetére. Az első fokú bíróság ítéletének meghozatalát követő időben az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényállásban változtatások történtek. A II. r. alperes a fellebbezési tárgyalás ideje alatt szerződéses viszonyát felmondotta. Az I. r. alperes a felmondást elfogadta. Az I. r. alperesnek szándékában áll, hogy az üzletet továbbra is szerződéses rendszerben üzemelteti, de a folyamatban levő perre tekintettel, erre vonatkozóan végleges megállapodás nem jött létre, és je­lenleg az I. r. alperes tartja üzemben a vendéglátóipari egységet. A fellebbezési eljárás ideje alatt, a Legfelsőbb Bíróság által megtartott hely­színi szemlét megelőzően az I. r. alperes az üzlethelyiség mennyezetét — a mel­léképületek kivételével — hangszigetelő anyaggal szigetelte. A bejárati ajtó fém­tokját fára cseréltette, és az ajtóra hidraulikus fékezőt szereltetett, az ajtón vé­geztetett munkálatok ellenére azonban a vendégek távozásakor az ajtó tovább­ra is nagy zajjal csukódik be. Az I. r. alperes a vendégfogadó helyiségekben levő székek egy részének lábát gumigyűrűvel látta el. A helyszíni szemle időpontjá­ban a mellékhelyiség (WC) ablakai csukottak voltak. A vendégfogadó helyisé­gekben kiszolgálás folyt, de az első fokú eljárásban bizonyított hangoskodás és nagy erejű gépi zene ez alkalommal nem volt tapasztalható. Azt azonban meg lehetett állapítani, hogy a teljes hangerővel szóló zenegép hangja — az elvégzett szigetelési munkálatok ellenére — felhallatszik a felperes lakásába. 4. A Ptk. 192. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság a birtokperben a bir­tokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jo­gosultságát vélelmezni kell. Az első fokú bíróság a birtokháborítás elkövetése vonatkozásában lényeges tényállást helyesen állapította meg, és ennek alap­ján helyesen fejtette ki ítéletének indokolásában, hogy az alperesek tevékenysé­gükkel szükségtelenül zavarták a felperes lakáshasználatát. A fellebbezési eljárásban lényegében az volt vitatott a felek között, hogy a za­varás megszüntetéséhez szükség van-e a nyitva tartástól való időszakos (éjsza­kai) eltiltásra vagy egyéb módon is megszüntethető a sérelmes helyzet. Az első fokú ítélet szerint csak a nyitva tartási idő korlátozásával szüntethető meg a birtokháborítás. Az eddigi bizonyítás adatai alapján ez az ítéleti megállapítás megalapozatlan, de az I. r. alperes téves fellebbezési indokaival szemben ebből a szempontból nem ügydöntő az, hogy államigazgatási úton az iparügyi ható­id

Next

/
Oldalképek
Tartalom