Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

Ha a mintaoltalom hasznosításával kapcsolatos szerződést tartalmára tekintettel egyben műszaki ismeretek és tapasztalatok átruházására irányuló szerződésnek is kell tekinteni, az ipari mintaoltalom megszűnésével csak a termék külső kialakítása válik közkinccsé, a műszaki megoldás azonban nem [Ptk. 86. § (4) bek., 87. § (2) bek.]. I. N. F. felperes kifejlesztett egy személygépkocsihoz szerelhető utánfutó típust, amelyre a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1973. szeptember 19-én NF 200 típusszám alatt gyártási és forgalmazási engedélyt adott. A felperes ennek az utánfutónak a külső kiképzésére 1977. december 22-én az Országos Találmányi Hivatalnál történt letétel alapján ipari mintaoltalmat szerzett hároméves időtartamra. 1978. szeptember 6-án N. F. felperes írásbeli szerződést kötött az A-i Állami Gazdaság alperessel. A szerződésben a felperes a mintaoltalom tárgyát jelentő termék gyártására és forgalmazására jogosította fel az alperest. Vállalta a gyártási rajzok elkészítését és átadását, a gyártási folyamat betanítását, az alapanyagforrások megszervezését, vállalta a hatósági engedélyek megszerzését, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium által kiadott sorozattípus-bizonyítvány átadását. Kikötötték, hogy a felperest terheli a mintaoltalom fenntartása. Az alperes vállalta, hogy a gyártott termékek után — évenként legalább 330 darab után — darabonként 200 forintot fizet a felperesnek. Megállapodtak abban is, hogy a szerződés megszűnik, ha a mintaoltalom lejár. Az alperes kötelezte magát arra, hogy a szerződés megszűnését követően a jövőben a mintaoltalommal védett terméket nem gyártja, illetve nem forgalmazza. A gyártás megkezdődött, a felek a gyártáselőkészítés során közösen több szerkezeti módosítást eszközöltek a terméken. Az ipari mintaoltalom 1980. december 19-én megszűnt. Az alperes tovább folytatta a gyártást, a felek között tárgyalások folytak a szerződés meghosszabbításáról, illetve új szerződés kötéséről, 1981 augusztusában az alperes 25 229 forint hasznosítási díjat fizetett ki a felperesnek. 1981 októberében a KPM Autófelügyeletnél gyártmánymódosítást kértek egyes alkatrészek helyett más alkatrészek felhasználására. Ehhez a felperes hozzájárult. A felek közötti tárgyalások eredménytelensége miatt a felperes a gyártás megszüntetésére szólította fel az alperest. II. A felperes módosított keresetében elszámolásra és — az eddigi fizetések beszámításával — az alperes által gyártott termékek után darabonként 400 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a mintaoltalom megszűnésével a mintaoltalom tárgya közkinccsé vált, azt bárki hasznosíthatta, így az alperes nem köteles hasznosítási díjat fizetni. Az első fokú bíróság az 1983. június 23-án kelt ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest illeték, valamint perköltség fizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a mintaoltalom megszűnése miatt a terméket bárki jogosult gyártani. Megállapította azonban azt is az első fokú bíróság, hogy az időközben hatályba lépett új mintaoltalmi jogszabály szerint a felperes kérhette volna a mintaoltalom meghosszabbítását, ennek elmulasztásával szerződésszegést követett el. Viszont szerződésszegést követett el az alperes is, amikor szerződéses kötelezettségvállalása ellenére a gyártást a szerződés megszűnése után is folytatta. A felperes azonban nem tudta igazolni, hogy ebből kára keletkezett, ezért kártérítést nem állapított meg. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Hivatkozott arra, hogy a szerződés megszűnése után az alperes a felperes nevére szóló engedély alapján vizs98