Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

vei történt. Ilyen esetben a szabadalmas a bírósági gyakorlat szerint — bár erre külön jogszabályi rendelkezés nincs — szerződéskötés nélkül is követelhet hasznosítási díjat, és a díj összegének megállapítása a bíróság feladata. (LB. Pf. IV. 20 200/1977.) A találmány hasznosítása vagyoni előny forrása, ezért a hasznosítás engedélyezéséért az általános polgári jogi szabályok szerint ellenszolgáltatás jár [Ptk. 201. § (1) bek.]. Ha a hasznosítás díjfizetés nélkül történik, a hasznosító jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz a szabadalmas rovására. Ezért, ha ajándékozási szándék nem állapítható meg, a tényleges hasznosító ezt az előnyt szerződéskötés nélkül is köteles a szabadalmas részére megtéríteni, azaz — a Ptk. 361. §-ának megfelelő alkalmazásával — köteles hasznosítási díjat fizetni. (LB Pf. IV. 20 757/1978.) A díj összege az, amelyet a felek hasznosítási szerződésben kiköthettek volna. Ezért a díjat általában a találmány műszaki-szellemi színvonalának, gazdasági és egyéb jelentőségének a figyelembevételével, a találmány tárgyának a hasznosításból származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani, feltéve, hogy az eredmény kiszámítására lehetőség van. Egyéb esetben az összes körülmény mérlegelésével ún. eszmei díjat kell megállapítani. 2. A szabadalmi oltalom kezdő időpontja az Szt. 10. §-ának az (1) bekezdése értelmében a szabadalmi bejelentés napja. Helyesen járt el ezért az első fokú bíróság, amikor az 1975. május 19. óta történt hasznosítást vette alapul a díj összegének a kiszámításánál. Ezt megelőző időben sem jogalap nélkül hasznosította az alperes a felperes megoldását. Ennek a hasznosításnak az alapja az újítás volt, amelyért az alperes a felperes által is elfogadott összegű eszmei újítási díjat fizetett. 3. A per adataiból kétségtelenül megállapítható, hogy a találmány alkalmazásának voltak előnyei az alperes részére. Ellenkező esetben azt nem is alkalmazta volna. Ezek az előnyök azonban pénzben nem számíthatók ki. A műszaki szakértő véleménye szerint a selejtcsökkenés az öntödékben általában soha nem mutatható ki pontosan, mert a hibás öntvényt nyomban visszadobják az ún. kimérő kemencébe. Igen sokféle tényező játszik közre a selejt alakulásánál, ezért azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy ebben milyen hatása volt a találmány alkalmazásának. Az is kétségtelen, hogy a találmány elvileg kevesebb javítási munkát tesz szükségessé az öntőszerszámoknál, mint a korábbi szerszámok alkalmazása. Nincs lehetőség annak a pontos felmérésére, hogy a szerszámjavítások a találmány bevezetése előtt, illetve bevezetése után pontosan milyen okból történtek. Tény az, hogy a találmány alkalmas volt a szerszámjavítások szükségességének a csökkentésére, és hogy az alperes a találmányt alkalmazta. Ezért a felperes szabadalmas hasznosítási díj iránti igénye alapos. A találmány alkalmazásának az előnyei pénzben nem számíthatók ki, helyesen állapított meg tehát az első fokú bíróság eszmei díjat. Az eszmei díj megállapításánál az első fokú bíróság helyesen mérlegelte az ügy körülményeit és a díjat helyes összegben állapította meg. Figyelembe kell venni azt is, hogy a találmány nem szolgálati jellegű, a szabadalmazás költségét a felperes viselte. A bírósági gyakorlat a szabadalmast megillető hasznosítási díjat általában nagyobb összegben állapítja meg, mint a szolgálati találmány feltalálójának a díjazását. 4. Az első fokú eljárásban a felperesnek a szakértői költség előlegezésével kapcsolatban 2506 Ft, az alperesnek a szakértői költség előlegezésével 60