Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

találói díjként kifizet. Tehát lényegében csak az I. r. alperes készkiadásának a megtérítését vállalta. Az összes körülmények mérlegelésével a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az I. r. alperes — a feltalálói díjra is fedezetül szolgáló — hasznosítási díjként nem köthetett volna ki a II. r. alperessel szemben a szabadalom alkalmazásával gyártott termék értékesítéséből befolyt vállalati hasznos eredmény 16%-ánál nagyobb összeget. Ezért az R. 2. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával az I. r. alperes — a kialakult bírósági gyakorlat elvei szerint — ennek az 50%-át, azaz a tényleges gyártónál elért hasznos eredmény 8%-át köteles feltalálói díjként megfizetni. Helyesen járt el ezért az első fokú bíróság, amikor valamennyi készülék után egységesen a gyártásból eredő hasznos eredmény 8%-át ítélte meg találmányi díjként. A kereset ezt meghaladó része alaptalan. Az ítélettel kapcsolatos másodfokú eljárásban az I. r. alperes nagyobb részben lett pervesztes, mint a felperesek, köteles ezért arányos részperköltséget fizetni. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 914/1979. sz., BH 1980/6. sz. 205.) 16. Ha a nem szolgálati találmány hasznosítása a szabadalmas feltaláló engedélyével történik, a szabadalmas szerződéskötés nélkül is követelhet hasznosítási díjat. A díj összegének a megállapítása a bíróság feladata. A díj összegét általában a találmány műszaki-szellemi színvonalának, gazdasági és egyéb jelentőségének a figyelembevételével a találmány tárgya hasznosításából származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani [1969. évi II. tv. 10. § (1) bek., 11., 17. §, Ptk. 201. § (1) bek., 361. §]. I. A felperes ,,Nyomásos öntőszerszámok hidraulikus munkahengerrel mozgatott betéteinek reteszelésére" címmel újítási javaslatot nyújtott be az alpereshez, amelyet az újítási naplóba 1973. szeptember 4-én bevezettek. A felek 1975. március 17-én megállapodtak az újítás hasznosításában 2000 Ft eszmei díj ellenében. Az alperes ekkor írásban közölte a felperessel, hogy ezzel a megoldással kapcsolatban ,,a szolgálati jellegre nem tart igényt,\és nem kívánja a találmányt szabadalmaztatni". A felperes már ezt megelőzően, 1974. december 19-én kérte a megoldást szolgálati találmányként kezelni és szabadalmaztatni. Az alperes 1975. május 12-én ismételten közölte a felperessel, hogy nem kíván szabadalmi bejelentést tenni, mert a megoldás alkalmazásának a gazdasági kihatása nem áll arányban a bejelentési és a fenntartási költségekkel, illetve mert az értékesítési lehetőség bizonytalan. A megoldásra 1975. május 19-én a felperes tett szabadalmi bejelentést „Betétreteszelő szerkezet főleg nyomásos öntőberendezéshez" címmel, és arra szabadalmat kapott. Az újítás, illetve a találmány szerint átalakított öntőszerszámokkal az alperes 1974. június 3-tól 1976. december 31-ig 12 279 db öntvényt gyártott. Ekkor — rendelés hiányában — megszűnt az ilyen öntvények gyártása. A találmány műszaki színvonala nem jelentős, ismert megoldások együttes alkalmazását jelenti, ún. kombinációs találmány. Gazdasági jelentősége sem nagy, mert kizárólag régi típusú, kiselejtezésre váró gépeknél lehet alkalmazni. A találmány alkalmazása pontosan ki nem számítható selejtcsökkenést eredményezett, és csökkentette a szerszám javításra fordítandó költséget. II. A felperes keresetében eredetileg 358 188 Ft, majd 200 000 Ft, végül * 58