Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

tős — a felperes javaslatával azonos — részét már korábban hasznosította. Ez a tény mégsem zárja ki, hogy a II. és III. r. alperes elfogadott javaslata teljes egészében újításnak tekinthető, ahogyan azt az I. r. alperes is annak tekintette. A jogszabály szövegét nem lehet mereven alkalmazni. Nem jelenti a kérdéses rendelkezés azt, hogy a vállalat által korábban bármikor alkalmazott megoldást később nem lehet felújítani és újításként értékelni akkor sem, ha a vállalat részére hasznos eredménnyel jár. A jogszabály nem mondja meg azt, hogy mely időn belül történő korábbi alkalmazás zárja ki a viszonylagos újdonságot. A jogszabály helyes értelmezése szerint nem zárja ki a viszonylagos újdonságot az egészben vagy részben azonos megoldás korábbi hasznosítása, ha a vállalat a hasznosítást évekkel ezelőtt megszüntette, és felújítását, a megoldás újbóli hasznosítását nem is tervezte. Az adott esetben a felperes újítását 1970-ben vezették be, szakértői vélemény szerint a felszerelt szerkezet négy évig lehetett működőképes. Nem javították, nem újították fel, nem tervezték felújítását, további megvalósítását/Ezért az 1978-ban előterjesztett újítási javaslat viszonylagos újdonságát teljes egészében meg lehet állapítani. 5. Ilyen esetben sem sértheti az újabb javaslat a korábbi újító jogait és törvényes érdekeit. Tekintettel azonban az újítás viszonylagos jellegére, az újító nem élvezhet abszolút jogokat. így a korábbi újító csak akkor léphet fel a későbbi újítóval szemben, ha bizonyítani tudja, hogy a későbbi újító a megoldását részben vagy egészben tőle vette át. Ebben az esetben lehet alkalmazni a korábbi újító javára az R. 3. §-ának a (4) bekezdését, azaz kérheti, hogy szerzőnek vagy társszerzőnek ismerjék el. A II. és III. r. alperes az I. r. alperes alkalmazottai. A felperes személyesen előadta, hogy a III. r. alperes ott volt csoportvezető, ahol a felperes újítását megvalósították, így azt ismernie kellett. Erre a felperes beadványaiban is többször hivatkozott. Az alperesek ezt nem tagadták, védekezésük szerint újítási javaslatukat azért kell önálló újításnak tekinteni, mert nem azonos a felperes javaslatával. A II. r. alperes előadta, hogy a II. és III. r. alperes az újításnak csak a gépészeti részén változtattak. Mindebből megállapítható, hogy a II. és a III. r. alperes ismerte a felperes újítását, a felperesnek az I. r. alperes által megvalósított megoldását, és ismeretüknek a felhasználásával készítették el a saját újítási javaslatukat. Ezért a R. 3. §-ának a (4) bekezdése alapján a II. és III. r. alperes újítási javaslatának abban a részében, amelyben a felperes javaslatával egyezik, a felperest társszerzőnek kell tekinteni. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság részben megváltoztatta az első fokú bíróság részítéletét és megállapította, hogy a felperes társszerző. A rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett dönteni a társszerzőség mértéke tekintetében. Ezért a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítélettel határozott, és a társszerzőség mértékének a megállapítása érdekében egyebekben hatályon kívül helyezte az első fokú bíróság részítéletét, új tárgyalást és új határozat hozatalát rendelte el. Az új eljárás során tisztázni kell, hogy a II. és III. r. alperes újítási javaslatának az a része, amely a fent kifejtettek értelmében egyezik a felperes javaslatával, milyen mértékben játszik közre az újítás hasznos eredményének a kialakításában, illetőleg műszaki-szellemi színvonala hogyan viszony48