Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

és gépipari miniszter külön díjában részesült. Az alperes által gyártott berendezéseknek csak része a szolgálati szabadalom által védett kapcsolási elrendezés. íí. A felperesek módosított keresetükben a kifizetett pályázati díj levonásával 1 millió 51 872 Ft találmányi díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az alperes 229 050 Ft-os követelést elismert. A kereset ezt meghaladó részének az elutasítását kérte. A bíróság az elismert rész tekintetében jogerős ítéletet hozott. Az első fokú bíróság ítéletében — a részítéletben megállapított összegen felül — fejenként 88 865 Ft-ot ítélt meg a felperesek javára és kötelezte az alperest a marasztalási összeg után 1976. január 31. napjától évi 5%-os kamat, valamint 18 000 Ft perköltség, továbbá 2223 Ft szakértői költség megfizetésére és az általa előlegezett szakértői költség viselésére. Az első fokú ítélet indokolása szerint az 1971. és 1972. évek hasznos eredménye után a felperesek igénye a pályázati hasznosítási szerződés alapján rendeződött. A díjalapként számításba vehető további évek hasznos eredménye összesen 6 millió 812 000 Ft. A találmány műszaki-szellemi színvonalára, a hasznos eredmény átlagost meg nem haladó volumenére, a találmány értékesítésének az alperes termelése szempontjából való jelentőségére és közvetett külkereskedelmi kihatásaira tekintettel ennek az összegnek a 6%-át találta arányosnak a felperesek szellemi alkotásának az értékével. A kamatigény tekintetében megállapította, hogy a részítélettel a kamatigény 1975 év végéig rendezést nyert. Az első fokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Kérték az első fokú ítélet megváltoztatásával a marasztalási összeget felemelni 1 millió 51 872 Ft-ra és kérték a kamatfizetés kezdő időpontját 1972. július 1-től megállapítani. Kifogásolták a díjalap kiszámításánál az 1971. és 1972. évek eredményének a figyelmen kívül hagyását és támadták a díjkulcs megállapítását, tekintettel a találmány színvonalára és jelentőségére. Az alperes kérte az első fokú ítélet helyben hagyását. Előadása szerint a színvonal nem tekinthető átlagon felülinek, mert a megoldás a szükséges műszaki követelményeket nem elégíti ki, megvalósítása minőségi és működési nehézséget okoz. ííí. A felperesek fellebbezése a per főtárgya tekintetében nem alapos. 1. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a díjalapot. Az alperes által a pályázati hasznosítási szerződés alapján a perbeli műszaki megoldás hasznosítása fejében kifizetett 740 071 Ft meghaladja azt az összeget, amely az 1971. és 1972. évek hasznos eredménye alapján találmányi díjként megállapítható volna. Ezért a felperesek nem kifogásolták, hogy az első fokú bíróság — az alperes indítványára — ezeket az éveket a díjalap számításánál figyelmen kívül hagyta. 2. Alaptalanul kifogásolták a felperesek a díjkulcs megállapítását is. A díjkulcs meghatározása nem történhet mechanikusan. A bíróságnak a találmányi díj meghatározásakor a megoldás kidolgozásával és hasznosításával kapcsolatos összes tényezőket összefüggésükben és együttesen kell értékelnie, és olyan díjkulcsot kell megállapítani, amelynek alapján kiszámított találmányi díj arányban van a felperesek szellemi munkájának a színvonalával, eredményével, jelentőségével és hasznosságával. A díjkulcs százalékos meghatározására tekintettel a vállalati haszon a díjalapban jut 90