Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

(kiállítási állványok, térelválasztó elemek, bútorok) előállításához felhasz­nált elemek (panellapok és oszlopok) összekapcsolására szolgáló szerkezetet oltalmaz. A szerkezetet csavar (célszerűen kapupántcsavar), csavarpersely és összehúzó anya alkotja. Jellemzője, hogy az összekapcsolandó panel sík­jára merőleges és a csavar számára létesített furatot metsző hengeres fu­ratba helyezhető, palástján furatokkal ellátott csavarperselye, a csavarper­selybe helyezett és annak belső palástjára felfekvő és toldatával egyik fu­ratába nyúló összehúzó anyája van, amely a csavar menetének megfelelően belső menettel van ellátva. A felperesek 1974. március 1. napján írásbeli szerződést kötöttek az al­peressel. A szerződés értelmében a felperesek a szabadalom által védett ta­lálmány tárgyának a kizárólagos hasznosítására adtak engedélyt az alperes részére. Az alperes vállalta, hogy a találmány hasznosításáért ellenértékül megfizeti a bruttó árbevétel 1%-át. Az alperes a szabadalom által védett szerkezetet felhasználta az általa gyártott termékeket alkotó elemeknek (lapoknak és oszlopoknak) az össze­kapcsolására. Az így 1974. május 31. és 1976. szeptember 6. között szám­lázott termékek bruttó eladási ára — dipa és festés nélkül — összesen 10 825 157 Ft-ot, helyszíni szerelési költsége 832 039 Ft-ot tett ki. A panel­lapok és oszlopok (csövek) teljes anyagköltsége 3 889 399 Ft, az összekap­csoló szerkezet alkatrészeinek az anyagköltsége pedig összesen 2 769 795 Ft volt, a szerkezet fedésére szolgáló kupakkal együtt. Az alperes a hasznosítási szerződés alapján összesen 26 228 Ft hasznosí­tási díjat fizetett a felperesek részére, további összeg fizetését megtagadta. íí. A felperesek módosított keresetükben 93 474 Ft és járulékai megtérí­tésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint az alperes a sza­badalom felhasználásával gyártott termék összértéke után köteles a kikö­tött hasznosítási díjat megfizetni. Az alperes elutasítást kért és viszontkeresetében 12 723 Ft visszafizeté­sére kérte kötelezni a felpereseket. Védekezése szerint szabadalom-haszno­sítási díj csak a szabadalommal védett szerkezet után jár. Ezért a már ki­fizetett 26 228 Ft-tal szemben a felpereseket csupán 13 505 Ft illeti meg, így a különbözetet tartoznak visszafizetni. A felperesek kérték a viszontkereset elutasítását. Az első fokú bíróság ítéletében 90 344 Ft, ennek kamatai és 4500 perkölt­ség megfizetésére kötelezte az alperest, a viszontkeresetet elutasította. Az indokolás szerint a szabadalom felhasználásával gyártott termék összértéke után illeti meg a felpereseket a szerződésben kikötött 1%-os díjazás, mert a szabadalom akkor valósul meg, ha az oltalmazott szerkezetet a gyártott termék előállítására felhasználják. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. A felperesek kérték az első fokú ítélet helyben hagyását. III. A fellebbezés részben alapos. 1. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 17. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalom által védett találmány hasz­nosítása ellenében járó díjat a felek hasznosítási szerződésben állapítják meg. Ezért a hasznosítási díj összegére a felek megállapodása az irányadó. A szerződésben a felek a találmány hasznosításának az ellenértékeként a bruttó árbevétel 1%-át határozták meg. Nincs azonban rendelkezés arról a 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom