Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

(kiállítási állványok, térelválasztó elemek, bútorok) előállításához felhasznált elemek (panellapok és oszlopok) összekapcsolására szolgáló szerkezetet oltalmaz. A szerkezetet csavar (célszerűen kapupántcsavar), csavarpersely és összehúzó anya alkotja. Jellemzője, hogy az összekapcsolandó panel síkjára merőleges és a csavar számára létesített furatot metsző hengeres furatba helyezhető, palástján furatokkal ellátott csavarperselye, a csavarperselybe helyezett és annak belső palástjára felfekvő és toldatával egyik furatába nyúló összehúzó anyája van, amely a csavar menetének megfelelően belső menettel van ellátva. A felperesek 1974. március 1. napján írásbeli szerződést kötöttek az alperessel. A szerződés értelmében a felperesek a szabadalom által védett találmány tárgyának a kizárólagos hasznosítására adtak engedélyt az alperes részére. Az alperes vállalta, hogy a találmány hasznosításáért ellenértékül megfizeti a bruttó árbevétel 1%-át. Az alperes a szabadalom által védett szerkezetet felhasználta az általa gyártott termékeket alkotó elemeknek (lapoknak és oszlopoknak) az összekapcsolására. Az így 1974. május 31. és 1976. szeptember 6. között számlázott termékek bruttó eladási ára — dipa és festés nélkül — összesen 10 825 157 Ft-ot, helyszíni szerelési költsége 832 039 Ft-ot tett ki. A panellapok és oszlopok (csövek) teljes anyagköltsége 3 889 399 Ft, az összekapcsoló szerkezet alkatrészeinek az anyagköltsége pedig összesen 2 769 795 Ft volt, a szerkezet fedésére szolgáló kupakkal együtt. Az alperes a hasznosítási szerződés alapján összesen 26 228 Ft hasznosítási díjat fizetett a felperesek részére, további összeg fizetését megtagadta. íí. A felperesek módosított keresetükben 93 474 Ft és járulékai megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint az alperes a szabadalom felhasználásával gyártott termék összértéke után köteles a kikötött hasznosítási díjat megfizetni. Az alperes elutasítást kért és viszontkeresetében 12 723 Ft visszafizetésére kérte kötelezni a felpereseket. Védekezése szerint szabadalom-hasznosítási díj csak a szabadalommal védett szerkezet után jár. Ezért a már kifizetett 26 228 Ft-tal szemben a felpereseket csupán 13 505 Ft illeti meg, így a különbözetet tartoznak visszafizetni. A felperesek kérték a viszontkereset elutasítását. Az első fokú bíróság ítéletében 90 344 Ft, ennek kamatai és 4500 perköltség megfizetésére kötelezte az alperest, a viszontkeresetet elutasította. Az indokolás szerint a szabadalom felhasználásával gyártott termék összértéke után illeti meg a felpereseket a szerződésben kikötött 1%-os díjazás, mert a szabadalom akkor valósul meg, ha az oltalmazott szerkezetet a gyártott termék előállítására felhasználják. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. A felperesek kérték az első fokú ítélet helyben hagyását. III. A fellebbezés részben alapos. 1. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 17. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalom által védett találmány hasznosítása ellenében járó díjat a felek hasznosítási szerződésben állapítják meg. Ezért a hasznosítási díj összegére a felek megállapodása az irányadó. A szerződésben a felek a találmány hasznosításának az ellenértékeként a bruttó árbevétel 1%-át határozták meg. Nincs azonban rendelkezés arról a 72