Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

III. Annak bizonyítása, hogy az ismert elemek kombinációja műszaki többlethatást eredményezett, illetőleg, hogy ennek jelismeréséhez és megvalósításához milyen alkotói jellegű feltalálói tevékenységre volt szükség, a szabadalmi oltalmat igénylő felet terheli [1969. évi II. tv. 1. és 2. §]. I. O. S. és társai ellenérdekű felek 1974. június 5-én szabadalmi bejelentést nyújtottak be az Országos Találmányi Hivatalhoz. Az Országos Találmányi Hivatal a szabadalmi bejelentést 1976. február 28. napján közzétette. A szabadalom megadása ellen a kérelmező a törvényes határidőben felszólalt újdonság és haladás hiánya miatt. Az ellenérdekű felek — szabadalmi bejelentők — kérték a felszólalás elutasítását. Előadták, hogy a bejelentés tárgya ún. kombinációs találmány, amelynek egyes elemei ismertek, de a megoldás összességében új. Az Országos Találmányi Hivatal a felszólalást elutasította és a bejelentésre a közzétett igénypontokkal szabadalmat engedélyezett. A felszólaló a bíróságtól kérte az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatását. Előadta, hogy a bejelentés szerinti megoldás valamennyi eleme korábban ismert volt, együttes alkalmazásuknak kombinációs többlethatása nincs, mert az adott konstrukció megszabja a műveleti lépések szükségességét, illetve sorrendjét. A szabadalmi bejelentők, mint ellenérdekű felek a kérelem elutasítását indítványozták. Előadták, hogy újdonságrontó csak az olyan nyomtatvány lehet, amely a bejelentés napja előtt jelent meg, bárki által hozzáférhető volt, és a szabadalmi bejelentés főigénypontjának minden jellemzőjét tartalmazza. Az első fokú bíróság a kérelemnek helyt adott, az Országos Találmányi Hivatal határozatát megváltoztatta és a szabadalmi bejelentést elutasította. Az első fokú végzés ellen az ellenérdekű felek fellebbeztek. Kérték az első fokú végzés megváltoztatásával elutasítani az Országos Találmányi Hivatal szabadalmat engedélyező határozatának megváltoztatása iránti kérelmet. íí. A fellebbezés nem alapos. 1. A fellebbező fél tévesen állította, hogy a magyar joggyakorlat szerint a megoldás újdonságát csak olyan esetben lehet kizárni, ha van olyan előzmény (nyomtatvány), amely a főigénypont összes jellemzőit együtt tartalmazza. Ilyen joggyakorlat nincs. A Legfelsőbb Bíróság állandó és következetes gyakorlata szerint azt kell vizsgálni, hogy az ismert eljárások, elvek, törvényszerűségek elegendő útmutatást szolgáltattak-e a szakember részére a bejelentés szerinti megoldás létrehozásához. (Legfelsőbb Bíróság Pkf. III. 21 235/1971., Pkf. III. 20 808/1971., Pkf. IV. 20 553/1976.) Az újdonságot nem lehet formálisan vizsgálni. A szabadalmazhatóság feltételét jelentő újdonság megállapításához önmagában nem elegendő az a tény, hogy korábban teljesen azonos megoldást nem alkalmaztak. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény 2. §-ának és végrehajtási rendelete, a 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM sz. együttes rendelet 1. §-ának az alkalmazása körében minőségileg új, azaz találmányi szintű megoldásra van szükség. (Legfelsőbb Bíróság Pkf. III. 20 859/1971., Pkf. IV. 20 004/1976.) Azt kell vizsgálni, hogy a szabadalmi bejelentés időpontja előtti ismeretek alapján a megoldás létrehozásához mennyiben volt szükség alkotó jellegű tevékenységre, mennyiben haladta az meg a szakembertől elvárható működést (Legfelsőbb Bíróság Pkf. IV. 20 553/1976., 20 352/1977., 20 842/1977.). 48