Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

összeállításával kapcsolatos tevékenysége szerzői jogvédelem alá eső alkotásnak minősül, P. I. II. r. alperes pedig azt állította, hogy a szerkesztést , maga végezte. A Legfelsőbb Bíróság felkérésére eljárt Szerzői Jogi Szakértői Testület azt az álláspontot foglalta el, hogy a perben szereplő hanglemez szerkesztése nem minősül olyan önálló tevékenységnek (alkotásnak), amely szerzői jogi védelmet élvez. A Szakértő Testület kifejtette: egy-egy hanglemez szerkesztése ritkán igényel olyan fokú szerkesztői tevékenységet, amely már szerzői alkotásnak minősül. E szakvéleménnyel nem érintett részletkérdések további vizsgálatára a Legfelsőbb Bíróság R. B. zenetudóst kérte fel. Szakvéleménye szerint a felperes tevékenysége a tudományos szerkesztőmunka kategóriájába tartozik, amely az adott esetben egy elméleti felfogás praktikusan hangzó példákon keresztül történő érvényesülését: a sófár jelzéseknek zsidó dallamok különböző korszakaira való állandó hatásának bemutatását célozza. A felperesnek ez az elgondolása a lemez szerkesztésében R. B. szakvéleménye szerint észrevehetően érvényesült, bár a szakértő szerint a felperes elgondolása végleges tudományos érvénnyel nincs bizonyítva. De éppen a szerkesztésben felismerhető e koncepcióra-tekintettel jutott R. B. arra a meggyőződésre, hogy az adott esetben a szerkesztői tevékenység nem a hanglemezen felhangzó művek tetszetős rendjének öszszeállításában s a lemezoldal időtartamának figyelembevételével valósul meg, hanem a szokásos szerkesztői tevékenységet meghaladó tudományos munkát jelent. E véleménytől eltérően fogalmazott M. A. főiskolai tanár, a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek a szakvélemény kialakításában részt vett tagja; álláspontja szerint a felperes szerkesztői tevékenysége tudományos eredményeket felhasználó, jó szándékú munka volt ugyan, de nem önálló szellemi alkotás. Ezekből a nem teljesen egybehangzó adatokból a Legfelsőbb Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes szerkesztési tevékenysége olyan összeállítást eredményezett, amelyen az alkotó szellemi tevékenységből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők. Erre utal a felperes részére adott szerkesztői megbízásnak a történelmi hűséget kiemelő szövegezése; az, hogy e munka eredményes elvégzését a felperesnek hosszan tartó és több irányú gyűjtő, elemző tevékenysége, az érintett terület alapos ismerete, több éves kántori működése és így az egyházi zene területén szerzett tapasztalatai tették lehetővé. Ez a tevékenység ezért a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a szerzői jogvédelmet élvező szerkesztési munka. Ez azonban a P. I. II. r. alperes által készített partitúra mint művészi alkotás önállóságát nem érinti. Ebben a vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság utal a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek és R. B. szakértőnek egybehangzó megállapításaira, amelyek szerint a „... P. I. II. r. alperes által készített partitúra szerzői jogi védelem alá eső, .önálló művészeti alkotásnak tekintendő", illetve „... a lemez zenei anyaga zeneművészeti alkotó tevékenység szempontjából a II. r. alperes tulajdona". A felperest tehát mint a hanglemez szerkesztőjét szerzői jógi védelem illeti meg s így az 1969. III. tv. (Szjt.) 9. §-ának (1) bekezdése alapján követelheti, hogy a művön — tehát mind a hanglemezen, mind pedig a kazettán — szerkesztőként feltüntessék. Ennek elmulasztásával az MHV I. r. alperes megsértette a felperest megillető szerzői jogot. Ezért a jogsértés meg41