Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

nevezését, hanem a névviseléshez kifejezetten is hozzájárultak és ezt a hozzájárulást a személycsere után is megerősítették. A névviselési jogot sértheti az is, ha más valaki (más együttes) hasonló tevékenységet azonos vagy összetévesztésre alkalmas név alatt kívánna folytatni. Ez lenne a helyzet pl. akkor, ha egy újabb vonósnégyes is B. nevére utaló elnevezéssel kívánna működni, vagy más, de a vonósnégyeshez hasonló művészi tevékenységet kifejteni. Ez nyilvánvalóan sértené azoknak törvényes jogait, akik korábban már e név alatt fejtettek ki ilyen jellegű művészi tevékenységet. Ám a perbeli esetben erről sincs szó. A felperesnek legfeljebb az okozhatna sérelmet — és válthatná ki jogszerű tiltakozását —, ha a vonósnégyes személyi összetételének megváltozása olyan művészi karakter- és színvonalváltozással járna, amely a felperesnek — mint az együttes korábbi tagjának — művészi hírnevét is veszélyeztetné. Ezt azonban maga a felperes sem állítja. Nem lehetne ilyen következtetésre jutni akkor sem, ha az új összetételű együttes művészi teljesítményét érintő azok a bírálatok, amelyekre a felperes hivatkozik, elfogadhatóak lennének. Ez annál is inkább így van, mert még a legkiválóbb együttesekben bekövetkezett ilyen személyi változások is okozhatnak átmeneti nehézségeket, amelyek azonban még nem jelentik a művészi teljesítmény és színvonal alapvető csökkenését. Ami a felperesnek azt a kereseti kérelmét illeti, hogy a bíróság tiltsa el az alpereseket a különböző díjak és kitüntetések használatától: a Legfelsőbb Bíróság egyetért az első fokú ítéletnek azzal a megállapításával, amely szerint nem merült fel megnyugtató adat a díjak, illetőleg kitüntetések jogosulatlan használatára. Egyébként is annak a kérdésnek megítélése, hogy ki(k) és milyen módon viselheti(k) a felperes által megjelölt díjakat és kitüntetéseket, nem a bíróság, hanem a díjakat és kitüntetéseket adományozó szervek feladata. Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság: az új összetételű vonósnégyesről kiadott, s az alperesek által csatolt ismertető füzet — amelyre a felperes hivatkozik — nemcsak azt tárja az olvasó elé, hogy az együttes Kossuth-díjat nyert, hanem — ezt követőleg — azt is megjegyzi, hogy M. L. 1977. július 15. óta működik újra a kvartettben. E szövegezésből kitűnik, hogy az együttes a Kossuth-díjat még a régi összetételben kapta, s csak később vette át ismét a gordonka szólamát M. L. IV. r. alperes. Ezt az ismertetőt különben sem az alperesek adták ki, hanem az Interkoncert. A felperes kártérítési igényének alapja csak az alperesek valamely jogellenes magatartása lehetne. Ez egyaránt vonatkozik a felperest ért esetleges vagyoni és nem vagyoni kárra. A fent kifejtettek szerint az, hogy az I—III. r. alperesek nem kívánták művészi tevékenységüket a felperessel közösen tovább folytatni és vele együtt fellépni, nem tekinthető jogellenesnek. Ennélfogva a felelősségnek a törvényben meghatározott többi feltételét (a felróhatóságot, az okozati összefüggést és a kár mértékét) nem is kellett vizsgálni. így tehát az alperesek kártérítésben való marasztalásának nincs alapja. A felperes esetleges nem vagyoni kárával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is, hogy ilyen címen kártérítésre kötelezésnek már csak azért sem lehet helye, mert az 1978. évi 2. sz. tvr. 14. §-a szerint a nem vagyoni kárral kapcsolatos felelősségi szabályokat (Ptk. 354. §) csak akkor le29