Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

Ezekben a címzettek segítségét kérte annak eléréséhez, hogy egyes külföldi impresszáriók ragaszkodjanak a vonósnégyesnek az eredeti összetételben, tehát a felperes részvételével történő fellépéséhez. A felperes többször módosított keresetében azt kérte: a bíróság tiltsa el az alpereseket a „B. Vonósnégyes" művészi név használatától, kötelezze őket megfelelő elégtétel adására és kártérítés megfizetésére, valamint a perköltségek viselésére. Másodlagos kereseti kérelme — a névhasználattól eltiltás iránti kérelme sikertelensége esetére — az együttes (tagjai) számára adott díjak és kitüntetések használatától eltiltásra, illetőleg kártérítés megfizetésére irányult. Az alperesek a felperes keresetének teljes elutasítását kérték. Az alperesek a felperessel szemben viszontkeresetet támasztottak. Kérték, hogy a bíróság tiltsa el a felperest minden, az alperesek művészi jó hírnevét veszélyeztető hírveréstől. Kérelmük indokául előadták: a felperes a fentebb már említett leveleiben a rádióban 1976. december 25-én elhangzott K.-féle recenziót, valamint P. M. zenekritikusnak egy, a „Magyar Nemzet" c. napilapban 1977. március 5-én megjelent kritikáját német, illetőleg angol nyelven külföldön olyan módon terjeszti, hogy ezzel a felperes az alperesek művészi hitelét rontja. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Az első fokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az alperesek a „B.-vonósnégyes" felvett művészi nevét változatlan szöveggel jogosulatlanul használják. Ettől őket eltiltotta és kötelezte őket, hogy előadóművészi tevékenységük során ezt a nevet megfelelő megkülönböztető toldattal használják. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy a felperesnek 15 nap alatt fejenként 10 000 Ft-ot kamataival együtt fizessenek meg, míg a felperesnek ezt meghaladó keresetét elutasította. A viszontkereset folytán az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes az I—III. r. alperesekkel szemben személyes jó hírnevük sérelmére jogsértést követett el. A bíróság a felperest a jogsértés abbahagyására kötelezte és a további jogsértéstől eltiltotta. Az I—III. r. alperes ezt meghaladó viszontkeresetét, valamint a IV. r. alperes viszontkeresetét teljes egészében elutasította. Az első fokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében a felperes az alpereseknek a kereseti kérelem szerinti marasztalását kérte. Az alperesek fellebbezésükben a kereset teljes elutasítását, valamint azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság teljes egészében adjon helyt viszontkeresetüknek. II. A felperes fellebbezése alaptalan, az alperesek fellebbezése alapos. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az első fokú bíróságnak azzal az álláspontjával, amely szerint a felperes és az I—III. r. alperesek művészi tevékenységüket polgári jogi társaságként folytatták. A Ptk. 573. §-ának (1) bekezdése szerinti társasági szerződéssel a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek és az ehhez szükséges anyagi eszközöket közös rendelkezésre bocsátják. A törvény"szövegében kiemelt közös cél kulturális, művészi jellegű is lehet annyiban, amennyiben annak elérése gazdasági tevékenységet (rendezvények szervezése, elszámolás, a szükséges tárgyak beszerzése stb.) kíván. A B.-vonósnégyes működéséhez azonban ilyen gazdasági tevékenységre nem volt szükség. Főleg az együttes hírnevének emelkedése óta hangversenyeik (hangversenykörútjaik) 27