Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

södött." Ezt a minősítést K. A., a vállalkozás igazgatója, N. B. és K. S. az igazgató tanács tagjai írták alá. Az alperes igazgatója az 1974. február 7-én kelt levelében a felperest értesítette, hogy új kiegészítő minősítés készült, észrevételezés végett keresse fel a személyzeti előadót. Közölte, hogy az igazgató tanács hatályon kívül helyezte az 1973. december 11-én kelt kiegészítő minősítést. A felperes nem jelent meg az alperesnél, nem olvasta el és nem írta alá az új minősítést. Ennek ellenére azt a személyzeti anyagához csatolták és 1975-ben a személyzeti anyaggal együtt továbbították a felperes új munkahelyére, a cipőgyárhoz. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult az alperesnél betöltött munkaviszonyának a helyreállítása és az 1972., 1973. évi prémium megítélése iránt. Panaszát elutasították, a döntőbizottsági határozat megváltoztatása iránti keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította. Az elutasítás indoka az volt, hogy a munkaviszony közös megegyezés alapján szűnt meg, és ezzel kapcsolatban a felperes akkor nem fordult panasszal sehova. Megállapította a bíróság, hogy az 1972. évre a nyereségelőirányzat teljesítése esetére írtak ki prémiumot a három vezető számára, a nyereségelőirányzatot azonban nem teljesítették, az 1973. évi eredmény elérésben viszont a felperes — munkaviszonyának a megszűnése folytán — tevőlegesen nem vett részt. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága Területi Igazgatóságának Ipari Osztálya határozatával módosított, a Bevételi Főigazgatóság megyei hivatala által hozott határozat alapján az alperes vállalkozás terhére az 1971. évre 525 565 Ft adóhiányt és 211 939 Ft adótöbbletet állapítottak meg. Egyidejűleg az adórövidítéssel kapcsolatban a vállalkozást 153 000 Ft bírság megfizetésére kötelezték. II. A felperes az 1976 decemberében benyújtott keresetében kérte annak megállapítását, hogy személyhez fűződő jogait megsértették és kérte a személyiségi jogait sértő minősítés visszavonásának az elrendelését. A per során előadta, hogy kárt is okozott neki az alperes, mert az alkalmazottai közbelépésükkel akadályozták az elhelyezkedésben. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az 1973 decemberében készült minősítés szabálytalan volt, mert azt nem az arra hivatott igazgató tanács készítette, ezért törvényes volt ennek a minősítésnek a visszavonása és új minősítés készítése. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a per anyaga alapján nem lehet megállapítani, hogy a minősítés valótlan tényállításokat tartalmaz, illetőleg hogy az személyi bosszúból készült. A másodfokú eljárás során a felperes az 1973. május 31. és 1975. augusztus 15. közötti időre havi 4600 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az alperes, illetve az alperesi alkalmazottak magatartása miatt nem tudott elhelyezkedni. A másodfokú bíróság helyben hagyta az első fokú ítéletet. Megállapította, hogy a minősítés nem sérti a felperes személyhez fűződő jogait, mert a valóságnak megfelelő megállapításokat tartalmaz, és elkészítése megfelel a jogszabály előírásainak. A másodfokú bíróság ítéletének az indokolása szerint a másodfokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelmet is alaptalannak találta, egyrészt 22