Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

sítése óta nem történt olyan változás, amely annak megszüntetését indokolná. Utalt még arra is, hogy a szemétszállítás, a postai kézbesítés csak a B. úton történik. Hangoztatta még, hogy a szolgalmi jog érinti a két határos ingatlan értékét is. Az első fokú bíróság helyt adott a felperesek keresetének és az említett útszolgalmi jogot megszüntette, egyúttal megkereste az illetékes földhivatalt a bejegyzett útszolgalmi jog törlése végett. A megyei bíróság helyben hagyta az első fokú ítéletet. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a telki szolgalmi jog fenntartása az alperes házasingatlanának rendeltetésszerű használatához nem szükséges. Nem tekintette jelentősnek a bíróság a szemétszállításra és a postai kézbesítésre történt hivatkozást. Végül kiemelte, hogy a H. út szemben levő oldalán épült lakóházakhoz is ezen az úton közlekednek. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság már korábban iránymutatást adott arra nézve, hogy szolgalmi jog ügyleti úton történt létesítése esetén általában arra kell következtetni, hogy a szerződő felek akarata is a kifogás alá nem eső, szükséges és rendes közlekedési lehetőségre irányult, amikor a meghatározott helyen történő kijárást szolgalmi joggal biztosították (PJD I. kötet 53. sorsz., BH 1963. évi 8. szám 3651. sorsz.). Az adott esetben a szerződés megkötésekor a felek egyező akarattal megállapították, hogy az alperesi ingatlannak a B. úttól való megközelítéséhez szükség van az útszolgalmi jogra és azt ebből a célból létesítették. Ebben a kérdésben pedig a felek voltak hivatottak dönteni. Az alperes és a jogelőde mint eladók voltak tehát hivatottak megítélni, hogy megfelelő-e számukra, ha kerülő nélkül juthatnak el a forgalmasabb és a közlekedésre .alkalmasabb B. útra, és így ahhoz a feltételhez kötötték az ingatlan értékesítését, hogy továbbra is az eladott telken keresztül kívánják a B. utat megközelíteni. A felperesek pedig a szerződés megkötésekor ezt a feltételt elfogadták, így utólag — a körülmények lényeges megváltoztatása nélkül (Ptk. 241. §) — nem követelhetik a szerződésben kikötött útszolgalmi jog megszüntetését. A felek között az útszolgalmi jog szükségessége kérdésében egyező akarattal létrejött megállapodás pedig a bíróságot is köti. Ezért a bíróság ilyen esetben csak akkor állapíthatja meg azt, hogy az útszolgalmi jog fenntartása nem szükséges a jogosított ingatlan rendeltetésszerű használatához, ha a szerződéskötés óta a körülmények lényegesen megváltoztak, és a törvényben, meghatározott egyéb feltételek is megvannak. Egyébként az alperes helytállóan utalt arra is, hogy az útszolgalmi jog növeli a jogosított (uralkodó) ingatlan és csökkenti a terhelt (szolgáló) ingatlan forgalmi értékét. Az ítélkezési gyakorlat ezért a szolgalmi jog létesítése vagy megszüntetése esetében a változás által érdekelt felet kötelezheti az értéknövekedés, illetve értékcsökkenés megtérítésére. Az adott esetben törvényt sértett a bíróság akkor is, amikor térítési kötelezettség előírása nélkül szüntette meg az útszolgalmi jogot. Mindezekre figyelemmel az ügyben eljárt első és másodfokú bíróság ítélete törvénysértő és megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság ezért a megyei bíróság ítéletét, a járásbíróság ítéletére is kiterjedően, a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kí172