Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

jegyzett haszonélvezeti jog törlését. Az ítéletet a szakértő véleményére utalással az azzal indokolta, hogy az I—II. r. alperesek „egy bizonyos összegű készpénz ellenében" vállalták a felperes tartását és gondozását, s ez alapja lehet a felek közötti más elszámolásnak. A felperes — az I. r. alperes 15 000 Ft megfizetését vállaló jognyilatkozatára hivatkozással — a marasztalási összegnek erre az összegre történő felemelése végett fellebbezett. A megyei bíróság az első fokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett részét pedig helyes indokai alapján helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A bíróságok által megállapított 7500 Ft a módosított 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 163. §-ának (3) bekezdése és 162. §-a c) pontjának 1. alpontja alapján számított összegnek felel meg. Ez a rendelet azonban csak az illetékfizetési kötelezettség szempontjából határozza meg a haszonélvezeti jog értékét, s mint azt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 365. számú állásfoglalásában már kifejtette, ez a rendelkezés nem irányadó az érdekeltek között fennálló viszony rendezésénél. Ez utóbbinál ugyanis a legkülönfélébb tényezők számbavételére és a konkrét jogviszony sajátosságainak kellő értékelésére van szükség. Ezért a bíróságnak az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell döntenie a megszűnt haszonélvezeti jog értékének kérdésében. Az említett állásfoglalás meg is jelöl ilyen szempontokat, s azoknak csak egyikeként említi meg a haszonélvező életkorát. Márpedig a bíróságok csupán a b.-i Arató u.-i ház értéke és a felperes életkora alapján állapították meg a haszonélvezeti jog értékét. Nem hagyhatták volna figyelmen kívül, hogy a felperes maga is hozzájárult e ház vételéhez, erre figyelemmel szerzett annak fele részére haszonélvezeti jogot, s az I—II. r. alperesek akkora összeggel kívánták a felperest kártalanítani, amennyivel az a vételhez hozzájárult. Figyelemmel kellett volna tehát lenni az I. r. alperesnek korábban 15 000 Ft-ot, illetve az I—II. r. alperesnek utóbb 10 000 Ft-ot elismerő jognyilatkozatára is, amely összegek mindegyike nagyobb a megítélt öszszegnél. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a felperesnek a fellebbezésében 15 000 Ft-ra módosított keresetét elutasító és a perköltséggel kapcsolatos rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot ebben a keretben a perköltségre is kiterjedően új eljárásra és új határozat hozatalra utasította. (P. törv. I. 21 101/1978. sz., BH 1979/7. sz. 233.) 76. Az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jog kiterjed az ingatlanon levő épületekre is. Amennyiben a haszonélvező nem maga használja a dolgot, használati díjat követelhet [Ptk. 157. § (1) bek., 158. §]. A felperes gyermeke az alperes. Az 1966. június 20-án kelt adásvételi szerződés szerint a felperes időközben meghalt feleségével és gyermekükkel, az alperessel megvásárolták a perbeli ingatlant 25 000 Ft-ért oly módon, hogy a tulajdonjog fele részét az alperes, másik fele részét pedig egymás között egyenlő arányban a felperes és felesége szerezte meg. Az alperes ingatlanilletőségére kikötötték a szülők haszonélvezeti jogát. A vételárat teljes egészében a szülők fizették ki. A telken levő épületet — részben — lebontották, és a bontási anyagot a házilagos kivitelezésben az in161