Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

íí. Magához váltásra kötelezés esetén mindegyik tulajdonostárs csak az általa megszérzett rész ellenértékét köteles megfizetni, egyetemleges marasztalásnak tehát nincs helye [Ptk. 148. § (2) bek., PK 10. sz.]. A perbeli 238 m2 területű házasingatlan 6/40 részben a felperes, 16/40 részben az I. r. alperes, 12/40 részben a II. r. alperes, 6/40 részben pedig a III. r. alperes tulajdona volt. E tulajdoni arányokat a járásbíróság jogerős közbenső ítélete az érdekelt tulajdonostársak egybehangzó nyilatkozata alapján állapította meg, de az I—II. r. alperes hangoztatta, hogy közös tulajdon megszüntetése vagy bármely más jogcímen a felperesnek sem hajlandók fizetni. Az ingatlanon levő lakóházban az I—II. r. alperes lakik. A felperes a módosított keresetében a közös tulajdon megszüntetését oly módon kérte, hogy a telekből természetben kapja meg a tulajdoni illetőségének megfelelő 36 m2 területet és ezt csatolják a kizárólagos tulajdonában álló szomszédos ingatlanhoz, a házból őt illető 6/40 rész fejében pedig fizessenek az alperesek egyetemlegesen 10 000 Ft-ot. A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ingatlanon levő ház nem azonos azzal, amelyből a felperes bármit is követelhetne. A járásbíróság a felperes és az alperesek között a közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy az ingatlanból a telek 6/40 részét a szomszédos ingatlanhoz rendelte csatolni. Egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy a házból őt illető rész fejében a felperesnek 10 000 Ft-ot 90 nap alatt fizessenek meg. Ugyancsak egyetemlegesen kötelezte az alpereseket a felperes javára 900 Ft perköltség, továbbá az állam részére 354 Ft le nem rótt illeték és 110 Ft előlegezett költség megfizetésére. Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett. Fellebbezési előadása szerint azt a házat, amelyből a felperes részt követelhetett volna, már régen lebontották. A telken álló jelenlegi házhoz a felperesnek semmi köze nincs. Ugyanezt adta elő a fellebbezési tárgyaláson is. A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az ingatlan megosztása folytán ennek területét 238 m2-ről 202 m2-re kell csökkenteni, a szomszédos ingatlan területét pedig 332 m2-ről 368 m2-re kell emelni. Az előbbi ingatlanon a felperes tulajdonosi minősége megszűnik. Az alpereseket egyetemlegesen kötelezte a felperes részére 200 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a felperes tulajdonjoga nemcsak a telekre, hanem az azon emelt épületre is kiterjed. Helyesen járt el tehát az első fokú bíróság, amidőn az épületen fennálló közös tulajdont is megszüntette. A döntése az összegszerűség vonatkozásában is helyes. A jogerős ítélet ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróságok az ingatlan közös tulajdonát a felperes és az alperesek között úgy szüntették meg, hogy abból 36 m2 nagyságú területet a felperes szomszédos ingatlanához csatoltak, á megmaradó telken levő lakóházból a felperest illető rész magukhoz váltására pedig — egyetemleges fizetési kötelezettséggel — az alpereseket kötelezték. A PK 10. számú állásfoglalás III. pontjában14 kifejtettek szerint házas14 Az idézett rendelkezést az időközben hatályba lépett 1977. évi IV. tv. 148. §-ának (2) és (4) bekezdése tartalmazza. Ezért a PK 10. sz. állásfoglalás 111. pontja hatályát vesztette. 154