Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

nosítása, az elbirtoklás időpontjának felderítése és az elbirtoklás egyéb feltételeinek vizsgálata után lehet csak az ügyben megalapozott érdemi döntést hozni. Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 179/1978. sz., BH 1979/2. sz. 63.) 48. I. Nem lehet megszerezni elbirtoklás útján az ingatlan tulajdonjogát, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg [Ptk. 121. § (4) bek.]. II. A telekrendezés különleges államigazgatási eljárás, amelyben — a hivatalból elrendelt telekrendezésből eredő kártalanítási vitákat kivéve — a bíróságnak érdemi döntésre nincs hatásköre [29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. r. 43. §, 31. § b) pont]. A d.-i 37. sz. telekkönyvi betétben felvett, 826 helyrajzi számú, 3619 m2 térmértékű, „szántó a Sipos dűlőben" 1965 óta csere címén a felperes ingatlannyilvántartási tulajdonában áll. A felperesi ingatlannal közvetlenül szomszédos a 444. sz. telekkönyvi betétben szereplő 825. helyrajzi számú, 3302 m2 nagyságú „szántó a Sipos dűlőben", valamint az ugyanebben a betétben nyilvántartott 293. helyrajzi számú, 468 m2 területű „ház 53. sz. alatt a beltelekben" megjelölésű ingatlan, melynek tulajdonosa öröklés címén 1924 óta az I. r. alperes. A felperes fenti ingatlanához — annak fplytatásaként — szervesen illeszkednek a 445. sz. telekkönyvi betétben felvett 294. és 295. helyrajzi számú ingatlanok, amelyek — a rajtuk épült lakóházzal együtt — a felperes és a perben nem álló házastársának egyenlő arányú osztatlan közös tulajdonában állnak. A felperes a szántó ingatlant annak korábbi tulajdonosaival, T. A.-val és a többi tulajdonostárssal 1958. február 14-én kötött csereszerződés alapján vette birtokba. A felperes birtokbalépését követően észlelte, hogy a használatába került szántó alakja nem felel meg az ingatlannyilvántartási térkép előírásainak amiatt, mert az alperesek a felperes ingatlanának egy földrészletét a saját területükkel közösen használják. A felperes a tulajdonában levő föld nagyságát ezért K. Z. földmérővel már 1958-ban felmérette. A földmérő észlelte az alperesek tényleges ingatlanhasználatának a telekkönyvi térképi határvonaltól való eltérését és ennek megfelelően karókkal jelölte ki az ingatlanok között a telekkönyvi térképhez igazodó határvonalat. Az alperesek a határjeleket eltávolították és a felperesi földrészletet továbbra is sajátjukként művelték. Emiatt a felek közt többször birtokvita támadt. A felperes a járásbírósághoz 1975. július 5-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ő tulajdonában levő föld egy részét az alperesek jogtalanul birtokolják és követelte ennek a földrészletnek a birtokába bocsátását, valamint az alpereseknek a telekhatáron kerítés létesítésére kötelezését. Az I. r. alperes viszontkeresettél élt, amelyben elbirtoklás címén a vitás földrészlet tulajdonjoga megszerzésének a megállapítását kérte. P. S. földmérési szakértőnek a perben adott véleménye szerint a felperes szántó területéből 151 n.öl nagyságú területrészt a 825. helyrajzi számú ingatlanokkal együtt használnak. A járásbíróság emellett tanúbizonyítást 119