Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

ber 31-ig terjedő időre számolta el úgy, hogy a felperes használatában levő lakás bérét 1970. március 1-től 1975. március 31-ig havi 100 Ft-ban, az ezt követő időre havi 443 Ft-ban, az alperesek és jogelődjük által használt lakás bérét ugyanezekre az időszakokra pedig havi 30 Ft-ban, illetőleg 125 Ft-ban állapította meg. Az előbbi időbeli megkülönböztetés szerint az alperesek, illetve jogelődjük által birtokolt műhely használati díját pedig havi 20 Ft-ban, illetőleg 130 Ft-ban határozta meg. A felperes által használt kert használati díja fejében az 1970—1975. évekre összesen 12 563 Ft-ot vett figyelembe: 1975. március 31-ig azért számolt alacsonyabb használati díjakkal, mert a felperes csak ekkor érvényesítette használati díj iránti igényét. Az ezt követő időre a használati díjat a 3/1971. (II. 8.) Korm. és a 8/1971. (II. 10.) Korm. számú rendelet alapján számította ki. Az 1975. március 31-ig terjedő időre járó használati díj összegének megállapítását azzal indokolta, hogy a szakértő ilyen mértékű használati díjat javasolt. A jogerős ítéletnek a használati díjra vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 150. §-a értelmében a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A Ptk. 141. §-ának (1) bekezdése szerint a dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is. A Legfelsőbb Bíróság PK 8. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint közös tulajdon esetén a birtoklás és a használat mértéke eltérhet a tulajdoni hányad szerinti aránytól. Az ilyen indokolt eltérés azonban a tulajdoni aránynak megfelelő haszonban való részesedés arányán nem változtat, ezért a szükségesnek mutatkozó időszakos pénzbeli kiegyenlítésről gondoskodni kell. Mindezekből az következik, hogy a peres felek között az ingatlan hasznainak elszámolásával, illetve megtérítésével kapcsolatban keletkezett vitát a polgári jog fentebb idézett szabályai alapján kell eldönteni. Ennek során a használati díj megállapítására a lakások, illetőleg az egyéb helyiségek bérének megállapításáról szóló 3/1971. (II. 8.) Korm., illetve a 8/1971. (II. 10.) Korm. számú rendelet nem lehet irányadó, mert a peres felek között nem bérleti jogviszony, hanem közös tulajdoni jogviszony áll fenn. A lakások és egyéb helyiségek használati díját tehát az első fokú bíróság 1971. július 1-től, a megyei bíróság pedig 1975. április 1-től tévesen állapította meg az említett rendeletek előírásai szerint. Annak eldöntésénél, hogy az alperesek milyen összegű használati díjat kötelesek a felperes részére fizetni, az idézett rendeletek előírásai és az ott meghatározott bérösszegek helyett az ingatlan fekvésére, műszaki állapotára, a peres felek által használt helyiségek számára, felszereltségére, beosztására, a használat módjára és a szükséghez képest az eset egyéb körülményeire kellett volna figyelemmel lenni. Ezek között csak mint egyik szempont jöhetett volna és jöhet figyelembe a hasonló ingatlanok hasznosítása esetén elérhető bérjövedelem. A perben eljárt bíróságok az 1971. június 1., illetőleg 1975. április 1. előtti 93