Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

re nézve kötelezettsége nem volt, a kerítésnek ezt a részét is csak a saját telkén helyezheti el, az így létesített kerítést bármikor megszüntetheti. A felperes azonban falkerítést kíván építeni és azt is 2 m magasság­ban. Az OÉSZ 13. §-ának (2) bekezdése szerint általában létesítményt elhelyez­ni csak olyan módon szabad, hogy a környezetben fekvő építési telkek és építési területek rendeltetésszerű felhasználását, továbbá az azokon levő létesítmények használatát, illetőleg működését ne akadályozza (árnyékve­tés, zavaró hatás, tűzátterjesztés stb.). Az ügyben eljárt bíróság azonban ebből a szempontból elmulasztotta a tényállást felderíteni és elmulasztotta megállapítani azt, hogy az építendő falkerítés milyen kihatással lenne az alperesek ingatlanára, illetve annak használatára nézve, továbbá azt, hogy a tervezett építéshez szükséges-e az illetékes államigazgatási hatóság engedélye és ha igen, az rendelkezésre áll-e. (P. törv. I. 234/1976. sz., BH 1977/3. sz. 103.) 41. Túlépítés címén belterületen tulajdonszerzés akkor állapítható meg, ha az építési hatóság a telekhatárok megváltoztatását engedélyezi [Ptk. U0.,1S 116. §, 29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. r. 38. §, 27/1972. (XII. 31.) MÉM sz. r. 64. §]. A felperes keresetében előadta, hogy ingatlanából az alperesek részben túlépítés folytán, részben pedig egyéb módon egy részt elfoglalva tartanak. Kérte az alpereseket az építmények lebontására és az elfoglalt területrész visszaadására kötelezni. Az igazságügyi földmérő szakértő szakvéleményében és az ahhoz csatolt yázrajzon kimutatta, hogy az alperesek a felperes ingatlanából részben túl­építéssel, részben pedig más módon egy területsávot elfoglaltak. Az alpere­sek a felperes ingatlanából a lakóházhoz épített toldaléképülettel 0,8 öl nagyságú területet, a sertésól túlépítésével pedig 2,3 öl nagyságú területet tartanak elfoglalva. Kimutatott még a szakértő egyéb alperesi területfogla­lást is. Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek a fel­peres ingatlanából részben a már említett túlépítéssel, részben pedig át­nyúló kerítésükkel meghatározott területsávot elfoglalva tartanak. Kötelezte az alpereseket a megjelölt területsáv visszaadására és egyúttal arra, hogy építményeik túlépített részét 30 nap alatt bontsák le. Az ítélet ellen csak az alperesek fellebbeztek és csak azért, hogy a bíró­ság mentesítse őket a lebontás kötelezettsége alól. Kijelentették, hogy haj­landók megváltási ár címén a túlépített területrészért 3000 Ft-ot fizetni. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet akként változtatta meg, hogy mellőzte az építmények lebontására vonatkozó kereseti kérelmet s azt el­utasította. Egyúttal az alpereseket egyetemlegesen arra kötelezte, hogy te­rületmegváltás címén 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek 3000 Ft-ot. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a lebon­tásra kötelezés az okszerű gazdálkodás követelményeivel ellenkezne, ezért az alpereseket az elfoglalt terület megváltási ára fejében 3000 Ft összegű kártalanítás megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. 18 A módosított szövegben 109. §. 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom