Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

felpereseknek a kilátás elvonásával jogellenesen kárt okoztak, melyet kötelesek megtéríteni [Ptk. 339. § (1) bek.]. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek építkezése megfelel az Országos Építési Szabályzat előírásainak, bár kétségtelen, hogy a felperesek nyugati szobájának ablakától a kilátást teljesen elvonja. Az alperesek építkezése nem tekinthető jogellenesnek, és így nincs alap arra, hogy a felperesek részére kártérítés fizetésére legyenek kötelezhetők. Megállapította azonban a megyei bíróság azt is, hogy ha az alperesek az épületüket nem az ingatlanuk északi, hanem a déli részén építik meg, a felperesek kilátását csak kisebb mértékben vonták volna el. A jogerős másodfokú bírósági ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperesek építkezése nem tekinthető jogellenesnek, és ezért a felperesek kártérítési követelése megalapozatlan. A Ptk. 100. §-a értelmében a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Az alperesek az általuk végzett építkezéssel az idézett jogszabályi rendelkezést sértették meg és ezért az ezzel okozott kárt a felpereseknek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kötelesek megtéríteni. Az a tény, hogy építkezési engedély alapján építkeztek, az ítélkezési gyakorlat szerint nem mentesíti őket a kár megtérítése alól (PJD II. 140., 141. sz.). Az alperesek magatartása annál inkább kifogásolható és felróható, mert ' a felperesek még az építkezés megkezdése előtt tiltakoztak annak tervezett helye ellen, sőt az építkezés megakadályozása érdekében is pert indítottak. Az alperesek azonban csak a saját érdeküket nézve és szomszédaik érdekét teljesen figyelmen kívül hagyva az építési engedély birtokában az építkezést a per folyamatban léte alatt megkezdték és be is fejezték. Nem helytálló a másodfokú bíróság ítéletének az az indoka sem, amely szerint a kereset azért is alaptalan, mert az adott helyen csak úgy lehet építkezni, hogy a mögöttes szomszédnak a kilátása egyik vagy másik irányban szükségszerűen elvész. Maga az ítélet állapítja meg ugyanis, hogy ha az alperesek ingatlanuk déli végéri építkeznek, a felperesek kilátását csak kisebb mértékben vonták volna el. Az ezen a helyen való építkezésre és ezzel a felperesek ingatlana károsításának csökkentésére tehát az alpereseknek kétségtelenül lehetőségük volt. Nem is szólva arról, hogy a kilátás korlátozásán túl a felpereseknek még azzal is hátrányt okoztak, hogy az épületüket a sivár látványt nyújtó hátsó falával a felperesek házától nem nagy távolságra, közvetlenül a ház, illetőleg annak ablakai elé építették. Ezt pedig ugyancsak el lehetett volna kerülni akár az előbbiekben vázolt módon, akár pedig azáltal, hogy a telkük keleti oldalán építkeznek. A kártérítés összegét a szakértő kellően indokolt véleménye alapján az első fokú bíróság reális összegben állapította meg, és helytállóak az erre vonatkozó indokai is. (P. törv. I. 20 294/1975. sz., BH 1976/3. sz. 103.) 77