Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

hogy a konkrét javaslat előterjesztése kifejezetten a felperes munkaköri kötelezettsége volt-e, illetve hogy javaslata mennyiben valósult meg. Mindezekre tekintettel — a IV. r. felperes vonatkozásában eltérő indokolással — a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az első fokú bíróság ítéletét. Az alperes a másodfokú eljárásban is pernyertes lett, de kijelentette, hogy költségigényt nem érvényesít, ezért a Legfelsőbb Bíróság úgy rendelkezett, hogy a felek a fellebbezési eljárási költségüket maguk viselik. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 300/1976. sz., BH 1977/9. sz. 372.) ce ) Védjegy 32. Szóvédjegy lajstromozásának elbírálásánál a szóvégi betű megkettőzése, illetőleg két szótag közötti kötőjel elhagyása nem jelent egy már lajstromozott védjegytől olyan lényeges éltérést, amely az összetéveszthetőség kizárására alkalmas [1969. évi IX. tv. 1. § a) pont, 16. § c) pont, 35. §]. Az E-i cég kérte az Országos Találmányi Hivataltól az „ESTEE" megjelölésnek védjegyként való lajstromozását a 3. áruosztályba tartozó „szappanok, illatszerek, illóolajak, kozmetikai készítmények és hajvizek" termékekre. Az Országos Találmányi Hivatal elutasító határozatának a megváltoztatása iránti kérelmet a Fővárosi Bíróság elutasította. Az elutasítás indoka az volt, hogy a kért megjelölés az összetéveszthetőségig hasonlít a hasonló áruféleségekre vonatkozó, más javára fennálló 327 980 nemzetközi lajstromszámú „ESTE", illetve a 231 428 nemzetközi lajstromszámú „ES-TE" szóvédjegyekhez. A bejelentő fellebbezésében kérte az első fokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a kért lajstromozás elrendelését. A bejelentő álláspontja szerint a védjegyoltalomra a bejelentett megjelölés írásban is és kiejtésben is eltér a két korábbi nemzetközi szóvédjegytől. Összetévesztésre nincs lehetőség, mert ezek a védjegyek a magyar vásárlóközönség előtt ismeretlenek, ezekkel a védjegyekkel Magyarországon kozmetikai cikkeket nem hoznak forgalomba. Ezzel szemben a bejelentő nevének a részét alkotó ESTEE megjelölés az európai piacon és Magyarországon is ismert, ebből minden átlagos ismeretekkel rendelkező vásárló a bejelentő által forgalomba hozott kozmetikai készítményekre gondol. Hivatkozott végül arra, hogy a társvállalat átruházta a bejelentő javára a 111 010 lajstromszámú „ESTEE LAUDER" szóvédjegyet, ezért annak sem lehet akadálya, hogy e védjegynek a részét alkotó „ESTEE" megjelölésre is oltalmat nyerjen. A fellebbezés alaptalan. Az első fokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a szóvégi e betű megkettőzése, illetve a két szótag közötti kötőjel elhagyása nem jelent olyan lényeges eltérést, amely alkalmas lenne az összetéveszthetőség kizárására. Nem erre az eljárásra tartozik annak eldöntése, hogy a korábbi két nemzetközi védjegyet Magyarországon gyakorlatilag alkalmazzák-e. Az 1969. évi IX. tv. (Vt.) 35. §-á alapján külön kell kérni az Országos Találmányi Hivataltól annak a megállapítását, hogy az előzményként hivatkozott két védjegy magyarországi oltalma a Vt. 16. §-ának c) pontja alapján használat hiá5: 67