Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

peradatokat is, amelyeknek értékelése a találmányi díj megállapításánál nem mellőzhető. A műszaki szakértői vélemény szerint a találmány felhasználásával előállított akkumulátorok megvizsgált jellemzői elérik a világszínvonalat, kivéve a szabályos tárolás után megengedhető önkisülést, amelyre vonatkozó adatokat a szakértő „rendkívül kedvezőtlennek" véleményezte. Az első fokú bíróság felhívására a szakértő nyilatkozott a találmány megalkotásával kapcsolatos feltalálói tevékenységről is. Ennek „mennyiségét" mintegy 600 — különösen nem jelentős színvonalú — mérnökórában jelölte meg. A feladat elvégzése nagy mennyiségű rutinmunkát és kis mennyiségű alkotói tevékenységet igényelt, a végzett munka nem volt különösebben bonyolult. Ezeknek az adatoknak a mérlegelése még akkor sem lett volna mellőzhető, ha a peres felek egyébként elfogadták a szakértő által a találmány műszaki-szellemi színvonalára vonatkozólag adott összefoglaló véleményt. Mindezekre tekintettel, valamint egyéb hasonló vegyipari szolgálati találmányokkal kapcsolatos díj perekben folytatott ítélkezési gyakorlat alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az első fokú bíróság által megállapított 10%-os díjkulcs túlzott és ezért indokolt volt a 6%-os mértékre csökkenteni. Így a 4 290 000 Ft vállalati hasznos eredménnyel mint díjalappal számolva, ennek a 6%-a 257 400 Ft, amely összegből az I. r. felperest az 1/3 szerzőségi részaránynak megfelelően 85 800 Ft találmányi díj illeti meg. Az első fokú ítélet fellebbezett részének részbeni megváltoztatásával, a leszállított találmányi díjösszeggel arányosan a Legfelsőbb Bíróság csökkentette az I. r. felperes részére megítélt első fokú eljárási költségeket is. Annak folytán viszont, hogy a II. r. alperes fellebbezése nagyobb részben nem vezetett eredményre, az I. r. felperes részére a rendelkező részben írt másodfokú eljárási részköltségeket tartozik fizetni [Pp. 78. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 757/1975. sz., BH 1976/12. sz. 542.) 30. A feltaláló megállapodás hiányában is érvényesítheti a feltalálói díjra vonatkozó igényét a szolgálati találmány olyan megvalósítójával szemben, akivel a szabadalmas hasznosítási szerződést nem kíván kötni, feltéve, hogy a díjra vonatkozó megállapodás közvetlen megkötéséhez hozzájárult [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 4. §]. A felperesek keresetlevelükben előadták, hogy feltalálói az „Univerzális automata zárógép" című szolgálati találmánynak, amelynek a Konzervipari Tröszt és az Élelmezésipari Tervező Vállalat a szabadalmasai. A felperesek tudomására jutott, hogy_az alperes olyan gépet üzemeltet, amelyet a találmányuk szerint alakítottak át. Hivatkoztak a szabadalmasok hozzájárulására, amely szerint az alperessel „a hasznosítási szerződést" közvetlenül megköthetik. Az erre vonatkozó írásbeli engedélyt az iratokhoz csatolták. Minthogy az alperes a szerződéskötés elől elzárkózott, a felperesek a keresetükben 5000 Ft találmányi díj megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Az első fokú bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontjára utalással idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint a szolgálati találmányi díj iránti igény a munkáltatóval szemben érvényesíthető. Az értékesítéssel kapcsolatos szerződésben a találmányra jogot szerző a 62