Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

[44. § (2) bek.]. Ha a szabadalmi bejelentés nem felel meg a 40. § (2) bekezdésében megszabott követelményeknek, a bejelentőt fel kell hívni a hiányok pótlására. Amennyiben a felhívás eredménytelen, a bejelentést el kell utasítani [44. § (3) bek.]. Az OTH a bejelentés alaki vizsgálata körében a bejelentőt hiánypótlásra hívta fel, és az elutasítás indoka az alaki vizsgálat körében észlelt hiány pótlásának az elmulasztása. Alaki hiány pótlására való felhívás eredménytelenségére alapított elutasítás [Szt. 44. § (3) bek.] esetén a határozat megváltoztatása iránt indított bírósági eljárásban azt kell vizsgálni, hogy az alaki hiányosság miatt történt elutasítás megalapozott-e, az OTH határozata megfelel-e a jogszabályoknak. A bírósági eljárás tehát arra terjedhet ki, hogy valóban á jogszabályban meghatározott alaki kellék hiányáról van-e szó, a hiánypótlásra megszabott határidő megfelelő volt-e (Vhr. 19. §), a bejelentő által kért határidő-meghosszabbítás indokolt volt-e, a hiánypótlásra adott határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelem helytálló volt-e, a hiánypótlást illetően valóban van-e mulasztás. A jogszabály állapítja meg a bejelentőnek azt a kötelezettségét, hogy a mikroorganizmus törzs felhasználásán alapuló szabadalmi bejelentéséhez a törzs letétbe helyezéséről elismervényt kell csatolni. Ennek az alaki kelléknek hiányát észlelve az OTH megalapozottan hívta fel a bejelentőt a letétbe helyezésre és az erről szóló irat csatolására. E felhívás eredménytelenségéhez a jogszabály a bejelentés elutasításának jogkövetkezményét fűzi. Az OTH határozata tehát megalapozott s megfelel a jogszabályoknak. (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 625/1975. sz., BH 1976/12. sz. 541.) 29. A szolgálati találmányok után járó találmányi díj megállapításának elvi alapja az, hogy a díj mértéke a szóban levő értékesítés esetén áltálában alacsonyabb annál a díjnál, amely a nem szolgálati találmány feltalálóját e jogcímen megilletheti J45/'1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek. a) pont]. Az első fokú bíróság elfogadta a könyvszakértőnek azt a megállapítását, amely szerint a II. r. alperes a szabadalmi oltalommal védett negatív ólomlemez gyártásával 1972 elejétől 1974 végéig 4 290 000 Ft nyereséget ért el, és a találmányi díj alapjaként ezt az összeget vette figyelembe. Az ítélet indokolása szerint a perbeli szolgálati találmány műszaki-szellemi színvonala belföldi viszonylatban átlagon felüli, világviszonylatban pedig megközelíti az átlag színvonalát. A találmány jelentősége szempontjából utalt arra, hogy annak felhasználásával a II. r. alperes biztosítani tudta a szabványelőírásoknak megfelelő akkumulátorok gyártását. Mindezekre tekintettel az első fokú bíróság a hasznos eredmény 10%-ának megfelelő összegben (429 000 Ft) állapította meg a találmányi díj összegét, amelyből az I. r. felperes javára — 1/3 szerződési arányához képest — 143 000 Ft-ot ítélt meg. Az ugyancsak 1/3—1/3 arányban társszerző felperesek részére pedig fejenként, a per során felemelt keresetüknek megfelelően, 30 000 Ft megfizetésére kötelezte a II. r. alperest. Az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett és kérte az I. r. felperes javára megítélt feltalálói díj összegének 30 000 Ft-ra való leszállítását. Az I. r. felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helyben hagyására irányult. 60