Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

megvalósítására, illetve annak akadályozására vonatkozó panaszával azért nem foglalkozhatott, mert ez nem tárgya a bírósági eljárásnak. A bejelentő az első fokú bíróság végzése ellen benyújtott fellebbezésében az OTH határozatának a megváltoztatását kérte. Sérelmezte, hogy az általa kért bizonyítást a bíróság nem folytatta le. A fellebbezés nem alapos. Az 1969. évi II. tv. (Szt.) 40. §-ának (2) bekezdése szerint a szabadalmi bejelentés részletes alaki szabályaira az OTH elnökének a hirdetménye irányadó. Az OTH ennek alapján hívta fel a bejelentőt is hiánypótlásra. A másodfokú bíróság helytállónak fogadta el az első fokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a bejelentő által az iratokhoz utóbb becsatolt kísérleti leírások az OTH felhívásábam foglalt hiánypótlás teljesítésére nem alkalmasak. A 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM sz. együttes rendelet 19. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint szabadalmi ügyekben a fél részére legalább harmincnapos határidőt kell adni, amelyet a lejárat előtt előterjesztett kérelemre meg lehet hosszabbítani, három hónapot meghaladó és háromnál többszöri határidő-hosszabbítás azonban csak különösen indokolt esetben adható. Az előzőekben már ismertetett adatokból kitűnik, hogy a bejelentő az 1972. szeptemberétől 1974. március 6-ig eltelt idő alatt hat esetben kért határidő-meghosszabbítást. Az utolsó kérelmében is még arra hivatkozott, hogy a találmányának kidolgozásával nem készült el. A találmányi bejelentési eljárás sajátos jellegénél fogva a bejelentés időpontjához lényeges joghatások fűződnek. Így különösen az, hogy a találmány tárgyára vonatkozólag elsőbbségi időpontot rögzít, amely akadályozza más részére elsőbbségi igény biztosítását. A bejelentés folytán fennálló ez a függő helyzet azonban csak addig tartható fenn, amíg arra a bejelentőnek alapos indoka van. Ezt célozzák az előbb hivatkozott rendeletnek a határidő-hosszabbításra vonatkozó szabályai is. Az a körülmény, hogy a bejelentő a találmányával a bejelentést követő két év eltelte alatt sem készült el, s emiatt nem tudott eleget tenni a hiánypótlási felhívásnak, nem fogadható el olyan indoknak, amely a további határidő-meghosszabbításra alapul szolgálhatna. Ezért nem jogszabálysértő az OTH-nak az a határozata, amelyben az Szt. 44. §-ának (3) bekezdésére utalással a szabadalmi bejelentést elutasította. Az Szt. 60. §-ában foglaltak szerint a bírósági eljárásban általában a Pp. szabályait kell alkalmazni, ha a szabadalmi ügyekre vonatkozó külön szabályok másként nem rendelkeznek. Lehetőség van bizonyítási eljárás lefolytatására is [Szt. 60. § (2) bek.]. A bírósági eljárásnak az a rendeltetése, hogy az OTH téves határozatát orvosolja. A bíróság azt vizsgálja, hogy az OTH ténymegállapításai helytállóak-e, az eljárása és a határozata megfelel-e a jogszabályoknak. Ebben a körben a bíróság bizonyítást is lefolytathat. Minthogy a bejelentő által felhozott akadályozó körülmények vizsgálata a szabadalmi eljárás körébe — az előbb kifejtetteknél fogva — nem vonható, a bejelentő bizonyítási indítványának sem lehetett helyt adni. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését helyben hagyta [Pp. 253. § (2) bek., 259. §]. (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 301/1975. sz., BH 1976/4. sz. 148.) 56