Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

felperes és az I. r. alperes a házasságuk felbontása után az 1973. január 28-án kelt szerződéssel 180 000 Ft-ért a II. és III. r. alpereseknek eladtak. A vevők a megállapodáskor 80 000 Ft-ot kifizettek, a hátralékos 100 000 Ft megfizetésére pedig 1973. április 15-ig haladékot kaptak. A hátralékos vételár megfizetésével kapcsolatban a szerződés 2. pontja akként rendelkezik, hogy „amennyiben S. J.-né eladó a jelenleg vételi folyamatban levő házingatlan nevére való jegyzése akadályba ütközne, úgy a vevők a hátralékos 100 000 Ft-ot az ő kezéhez fizetik ki". A felperes ezt követően megvásárolt 80 000 Ft-ért egy telket, melyet leánya és veje nevére íratott. Erre tekintettel és az ingatlan mielőbbi birtokbavétele érdekében a II. és III. r. alperesek az egész tartozásukat a felperes tiltakozása ellenére az I. r. alperesnek kifizették. A felperes keresetében házastársi közös vagyon megosztása címén 69 320 Ft megítélését kérte. Ebből 50 000 Ft erejéig az alpereseket egyetemlegesen, 19 320 Ft erejéig pedig egyedül az I. r. alperest kérte marasztalni. A kereseti előadása szerint az I. r. alperes a vételár-hátralékból csupán az őt megillető 1/2 rész felvételére volt jogosult, a II. és III. r. alperesek tehát jogellenesen fizették ki az egész vételár-hátralékot az I. r. alperesnek. Az első fokú bíróság ítéletével arra kötelezte az I. r. alperest, hogy a felperesnek 60 nap alatt fizessen meg 38 500 Ft-ot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A II. és III. r. alperesekkel szemben hozott keresetet elutasító döntését azzal indokolta, hogy „az I. r. alperes elismerése alapján a 100 000 Ft-ot a II. és III. r. alperesektől teljes egészében ő vette fel, így a felperes kereseti kérelmét velük szemben teljes egészében elutasította". A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a marasztalás összegét 43 750 Ft-ra felemelte, egyebekben az első fokú ítéletet helyben hagyta. A másodfokú bíróság a szerződés 2. pontjában foglaltakra utalva megállapította, hogy „a II. és III. r. alperesek nem tartoztak a felperes kezéhez teljesíteni, fizetési kötelezettségüknek úgy is eleget tehettek, hogy az I. r. alperes kezéhez fizették ki a vételár-hátralékot". A jogerős ítéletnek az ellen a része ellen, amellyel a bíróság a II. és III. r. alperesekkel szemben a keresetet teljesen elutasította, megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság az ítéletében tévesen állapította meg azt, hogy a II. és III. r. alperesek jogosultak voltak az egész vételár-hátralékot az I. r. alperesnek kifizetni. Az adásvételi szerződés már említett 2. pontja meghatározza a hátralékos vételár kifizetésének idejét. A teljesítéssel kapcsolatban csupán azt emeli ki, hogy a teljes összeg abban az esetben fizetendő ki, mégpedig a felperesnek, ha az ingatlan tervezett megszerzése akadályokba ütköznék. A felek a teljesítés módját egyéb vonatkozásban nem szabályozták. Az első fokú bíróság is téves jogi álláspontot foglalt el, amikor a peres felek jogvitáját a jogosultak egyetemlegességére vonatkozó szabályok alapján rendezte és amikor azt állapította meg, hogy a II. és III. r. alperesek kötelezettsége a felperessel szemben is megszűnt akkor, amikor az egész vételár-hátralékot megfizették az I. r. alperesnek. A teljesítés módja tekintetében elsősorban a szerződés tartalma az irányadó. Ha a felek a szerződésben valamely vonatkozásban a teljesítés módját 188