Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

leségének — vagyis a kérelmezőnek — adta át. A végzés alapján a tulajdonjogot a kérelmező javára a telekkönyvbe bejegyezték, aki így az egész ingatlannak tulajdonosa lett. A vevők a beépítési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a városi tanács vb műszaki osztálya írásban megkereste az Országos Takarékpénztárt (a továbbiakban: OTP), hogy az adásvételi szerződéstől álljon el. Az OTP az 1975. december 5-én kelt levelében közölte a kérelmezővel, hogy az adásvételi szerződéstől eláll, s az ugyanazon a napon kelt, a földhivatal ingatlannyilvántartási csoportjához (a továbbiakban: ingatlannyilvántartási szerv) intézett átiratában — az elállásra hivatkozással — a szóban levő ingatlanra a magyar állam tulajdonjogának visszaállítását kérte. Az ingatlannyilvántartási szerv az ingatlanra a magyar állam tulajdonjogának visszaállítását elrendelte. A kérelmező a járásbíróságnál e határozatnak a „javára" való megváltoztatását kérte. Kérelme tehát tartalmilag arra irányult, hogy a bíróság az OTP-nek az ingatlannyilvántartási szervhez intézett megkeresését utasítsa el. Az első fokú bíróság végzésnek tekintendő határozatával a kérelmet elutasította. A kérelmező csatolta a fellebbezéséhez a városi tanács vb műszaki osztályának határozatát, amellyel — méltányosságból, az építést gátló, utólagosan ismertté vált körülményekre tekintettel — a kérdéses üdülőtelek beépítési határidejét 1977. április 30-ig meghosszabbította. A másodfokú bíróság az első fokú végzést helyben hagyta. Indokolása szerint az OTP elállása folytán a földhivatal helyesen állította vissza a korábbi tulajdoni állapotot. Az a körülmény, hogy a kérelmező közben a beépítésre hosszabbítást kapott, ebben az eljárásban nem vizsgálható. A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerint, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja. Az idézett anyagi jogi szabály azonban az ingatlannyilvántartási eljárásra nem hat ki. A „másik fél" ugyanis az elállás hatályosságát vitássá teheti, s ezt az ingatlannyilvántartási szerv nem bírálhatja el. Addig tehát, amíg nem tisztázott az, hogy az elállás hatályos-e, csupán az egyik fél egyoldalú — elállást tartalmazó — nyilatkozata alapján az ingatlannyilvántartásba való bejegyzés elrendelésének nincs helye. A bejegyzés elrendelésére csak akkor van lehetőség, ha a fél igazolja, hogy az elállási nyilatkozat hatályos. Ehhez képest az ingatlannyilvántartási szervhez intézett kérelméhez (megkereséséhez) csatolni kell a másik félnek azt a nyilatkozatát, hogy az elálláshoz hozzájárul (azt elfogadja), ennek hiányában pedig bírói ítélettel kell igazolnia, hogy a szerződéstől jogszerűen állt el, illetőleg hogy az elállása a szerződést felbontotta. Az adott esetben ez az igazolás nem történt meg, következésképpen a bíróságnak az ingatlannyilvántartási szerv határozatát meg kellett volna változtatnia, s az OTP megkeresését (kérelmét) el kellett volna utasítania. (P. törv. I. 21 414/1977. sz., BH 1977/12. sz. 544.) 184