Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

ság ítéletében utalt arra, hogy a tulajdonostársaknak a vállalkozási díjért való felelőssége egyetemleges. A bíróság elegendőnek találta a közös kép­viselő egyedüli perbenállását. A közös képviselő fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra uta­sította. A végzés indokolása szerint az új eljárás során abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az alperest megillette-e a vállalkozói díj visszatar­tásának a joga. A másodfokú végzés meghozatala után a közös képviselő és tulajdonos­társai a bíróságtól fizetési meghagyás kibocsátását kérték 110,30 Ft közös költségnek, valamint az előlegezett perköltségnek és egyéb kiadásoknak az állami tulajdoni illetőségre eső része megfizetése iránt. Az alperes ellentmondása folytán az első fokú bíróság a perben bizonyí­tási eljárást folytatott le, majd ítéletével az alperest 110,30 Ft közös költség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította. Helytállónak találta az alperesnek azt a védekezését, hogy az előlegezett perköltség megtérítése iránti igény időelőtti. Az első fokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta azzal, hogy az alperest havi 3% késedelmi kamat terheli. A jogerős ítéletnek a keresetet részben elutasító, valamint a kamat mértékére vonatkozó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás megala­pozott. A peradatok alapján az állapítható meg, hogy a társasház-közösséget (te­hát az állami érdekeltséget is) az építésügyi hatóság kényszer-tatarozás el­végzésére kötelezte. A közös képviselő ilyen előzmények után bízta meg a tetőfedési munkák elvégzésével a kisiparost, aki követelését 29 715 Ft ere­jéig számlázta. A számla összegét maga az alperes is 20 174 Ft erejéig helyesnek fogadta el, ennek ellenére a tulajdoni hányad alapján őt terhelő fizetési kötelezett­ségének nem tett eleget. A számlázott összeggel kapcsolatban a közös kép­viselő kifogást emelt, a kisiparos által vállalkozói díj iránt ellene indított perben védekezett, és így ügyvédi és szakértői költség előlegezése vált szük­ségessé. Az 1924. évi XII. tv. 10. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezések sze­rint59 a közös képviselő a tulajdonostársakat a közösségből folyó ügyek kö­rében képviseli hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben, jogosult minden olyan jogcselekményre, amely a társasház közös ügyeinek kezelésé­vel rendszerint együtt jár. Az V. r. felperes jogkörében járt el, amikor a kötelezően elrendelt fel­újítási és karbantartási munkákat költségvetés alapján megrendelte, majd a vállalkozó által indított perben érdemben védekezett, s ily módon vala­mennyi társtulajdonos, tehát az állami érdekeltség jogainak és törvényes ér­dekeinek védelmét is biztosította. A peres eljárást megelőzőleg a költségvetés készítése, majd a peres el­járás során az ügyvédi képviselet és szakértő kirendelésének kérése indo­kolt volt, így az erre a célra fizetett kiadások előlegezése — függetlenül a 59 Ezt a jogszabályt az 1977. évi 18. tvr. 24. §-ának (1) bek. hatályon kívül helyezte. Ez az iránymutatás azonban az új jogszabályban -foglaltaknak is megjelel. 172

Next

/
Oldalképek
Tartalom