Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A tényállásban szó szerint idézett „Elismervény" tartalma mindenben megfelel a Legfelsőbb Bíróság XXV. sz. Polgári Elvi Döntése I. pontjában írt követelményeknek. A szerződő személyek nevének feltüntetésén kívül ugyanis megjelöli a vétel tárgyát és a vételár összegét. Megállapítható az okiratból az is, hogy a felek a szerződésben az ingatlan tulajdonjogát kívánták átruházni, az okiratot kölcsönösen aláírták. A tartalmi követelmények figyelembevételével tehát az adásvételi szerződés érvényes létrejöttét meg lehetne állapítani. A peradatokból azonban az is kitűnik, hogy a felperesnek és feleségének az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában B-n közös tulajdonukban levő öröklakásuk volt. Az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet (R.) 4. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében: ha a személy, illetőleg család lakástulajdonnal már rendelkezik — az az öröklés kivételével további lakást nem szerezhet. Az R. 7. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződés semmis. A semmis szerződés pedig minden külön eljárás nélkül eredetileg érvénytelen [Ptk. 234. § (1) bek.]. A semmisség utólag nem orvosolható. így tévesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy a tulajdonszerzés alóli mentesség, illetve a felmentés igazolása olyan érvényességi kellék, amely az illetékkiszabásra történő bemutatásig pótolható. A Ptk. 243. §-ának (1) bekezdése szerint a foglalót a kötelezettségvállalás jeléül lehet adni. A foglaló rendeltetése tehát az, hogy a szerződő feleket a kölcsönösen vállalt kötelezettségek teljesítésére késztesse, vagyis a szerződés reális teljesítését elősegítse. A foglalónak ez a szerepe és rendeltetése értelemszerűen csak az érvényesen létrejött szerződés teljesítése érdekében érvényesülhet — a semmis, tehát érvénytelen szerződések teljesítésének előmozdítását nem szolgálhatja. Éppen ezért az érvénytelen szerződés megkötése alkalmával adott „foglalóval" kapcsolatban a Ptk. 245. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések nem alkalmazhatók, vagyis az adott foglaló kétszeres visszatérítésére az „eladó" nem kötelezhető. Az érvénytelen szerződés esetén csupán a Ptk. 237. §-ában írt anyagi jogi rendelkezések alkalmazására kerülhet sor. Ehhez képest, ha ez lehetséges, a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A felperesnek így csupán arra nyílt igénye, hogy az érvénytelen szerződés alapján az alperes részére kifizetett 30 000 Ft-ot visszakövetelje. Az alperes önkéntes teljesítése folytán azonban a 30 000 Ft visszafizetése már a per megindítása előtt megtörtént. így a felperes nem tarthat jogszerűen igényt az 1975. március 15-én kelt „Elismervény"-ben foglalóként megjelölt 20 000 Ft kétszeres visszatérítésére. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, érintetlenül hagyta az első fokú bíróság ítéletének a 20 000 Ft-ot meghaladó — törvényességi óvással nem támadott — rendelkezését, egyebekben pedig az első fokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. A felperes pervesztes, az alperest az első fokú eljárás során kezdetben az ügyvédi munkaközösség képviselte, ezért a Legfelsőbb Bíróság a kifejtett 170