Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

ságnak az a jogi álláspontja is, hogy a perbeli szerződést érvényesnek kell tekinteni. A Ptk. 241. §-ában írt rendelkezés szerint a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A szerződés a felperesek gondozásával kapcsolatban tartós jogviszonyt létesített a felek között. Amikor a szerződést megkötötték, jó viszonyban voltak egymással; egyébként a II. r. felperes testvére a II. r. alperesnek. A jó viszony azonban utóbb megromlott a felek között, így tehát a szerződéskötést követően lényeges változás következett be. A gondozás és ápolás kölcsönös bizalmat tételez fel a jogosult és kötelezett között. Miután a felperesek nem tartanak igényt a természetbeni gondozásra, az alperesek sem teljesítik huzamos idő óta a szerződésben vállalt kötelezettségeiket. A szerződésnek módosítás nélküli fenntartása súlyosan sértené a felperesek érdekeit, akik idős korukra is tekintettel azt akarták biztosítani, hogy betegségük és hanyatló egészségi állapotuk időszakában gondozásuk a szükséges mértékben biztosítva legyen. A másodfokú ítéleti döntés így sérti a felpereseknek a szerződéskötéskor szem előtt tartott érdekeit, mert csak időlegesen biztosít a felperesek részére havi 400 Ft-ot és esetleg akkor maradnak anyagi támasz nélkül, amikor arra éppen a legnagyobb szükségük volna. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felek által 1964. szeptember 11-én megkötött szerződést részben és akként módosította, hogy az alperesek egyetemleges kötelezettség mellett tartoznak a felperesek részére azok élete fogytáig a szerződésben vállalt gondozás* és ápolás helyett pénzbeli megváltást fizetni. A rendelkezésre álló peradatok szerint a felperesek részére a mosást 1969 végéig, a takarítást 1975. március végéig elvégezték az alperesek. Az ápolás, gondozás azonban szélesebb körű tevékenységet tételez fel és szoros összefüggésben van a jogosultak fizikai és egészségi állapotával. A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem derítette fel a tényállást a tekintetben, hogy az elmúlt időszak alatt a felperesek egészségi állapota miként alakult és mennyiben szorultak gondozásra. Ezt a körülményt szükség esetén a kezelőorvos meghallgatásával, az SZTK-kartonok beszerzésével, esetleg orvosszakértői vélemény alapján kell tisztázni. Egyébként a mosási költségnek havi 400 Ft-ban történt elszámolása nyilvánvalóan túlzott. Az összegszerűség megállapításánál viszont az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gondozási és ápolási tevékenység természetbeni szolgáltatását — a peradatok szerint — az a körülmény hiúsítja meg, hogy a felperesek a felajánlott szolgáltatásokat egyoldalúan visszautasították. így tehát az alperesek a szerződés részbeni módosítása keretében csak olyan összegű járadék fizetésére kötelezhetők, amely értékben arányban áll a saját háztartáson belül nyújtani vállalt ápolás és gondozás értékével. Az előadott indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletnek azt a rendelkezését, amely szerint az alperesek minden hónap 1. napján előre esedékesen havi 400 Ft-ot kötelesek a felpereseknek megfizetni —, ideiglenes intézkedésként hatályában fenntartotta. Egyebekben a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte s egyben a fellebbezési bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (P. törv. V. 21 162/ 1976. sz., BH 1977/11. sz. 489.) 168