Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

változtatta s az alperest — a „lakáshasználati egyenérték" alól mentesítve — a lakásnak a felperes birtokába és rendelkezése alá történő bocsátására kötelezte. (P. törv. II. 20 565/1975. sz., BH 1976/4. sz. 157.) IV. Kötelmi jog 1. A szerződés a) Általános szabályok 85. Öröklési, valamint tartási és életjáradéki szerződések érvényességének a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre alapított megtámadására — általában — nincs jogi lehetőség. A szerződés módosítására pedig mindkét fél érdekeinek figyelembevételével kerülhet sor [Ptk. 200. § (1) bek., 201. § (2) bek., 589. § (1) bek., 658. § (1) bek.]. Az alperes és az időközben meghalt férje (a továbbiakban: örökhagyók), valamint a felperesek öröklési szerződést kötöttek. Eszerint az örökhagyók úgy rendelkeztek, hogy a 26 kat. holdnyi tanyabirtokukat — az 5800/6, hrsz. ingatlanból kihasított kb. 600 D-öles, kétszobás házingatlanuk kivételével — haláluk után kizárólag a felperesek (szerződéses örökösök) örököljék. Ennek ellenében a felperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy az örökhagyók részére — életük végéig — az évenként meghatározott szolgáltatásokat természetben (termények, vágott állat, bor stb.) teljesítik. A felperesek a szerződésben megjelölt ingatlanokat 1954-ben birtokba vették. A szerződéses örökösök utóbb termelőszövetkezeti csoportba léptek be, majd az első fokú bíróságnál pert indítottak az örökhagyók ellen az öröklési szerződés módosítása iránt. A perben a felek 1962. október 27-én egyezséget kötöttek. Eszerint a szerződéses örökösöket terhelő szolgáltatások mértékét csökkentették. A járásbíróság ezt az egyezséget jogerős végzéssel jóváhagyta. Az örökhagyók közül az alperes férje 1969. június 30-án meghalt. A felperesek a jelen perben egyrészt az egyik örökhagyó halálára, másrészt arra hivatkozással, hogy az öröklési szerződésben lekötött ingatlanok — 1200 D-öl területű tanyástelek, továbbá 2 kat. hold szőlő kivételével — szakszövetkezeti táblába kerültek, annak megállapítását kérték, hogy az alperes részére a bírói egyezségben meghatározott szolgáltatásokat csupán csökkentett, mintegy fele mértékben tartoznak teljesíteni. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta és „a felperesek keresetében érvényesített jog fennállását" megállapította olyan tartalommal, hogy az „öröklési szerződés alapján a tulajdonosokat (örökhagyókat) a kikötött szolgáltatásoknak személy szerint különkülön csak a fele mennyisége és értéke illeti meg". Az első fokú bíróságot a szolgáltatások mennyiségének és „összegszerűségének" megállapítása végett további eljárásra utasította. Határozatának indokolásában az életjáradék „törvényes rendeltetésére" [Ptk. 591. § (1) bek.], és a szerződésen alapuló szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti megfelelő értékarányosság (Ptk. 201. §) elvére utalt. A jogerős közbenső ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. 233