Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

szűnik akkor, ha a tulajdonos pénzbeli kártalanításban részesül. [Csereingatlannal történő kártalanítás esetén a haszonélvezeti jogot — a 7. § (3) bekezdése értelmében — a jogosult kérelmére a csereingatlanra kell átvinni.] Az említett tvr. 15. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnése miatt keletkezett kárt, illetőleg a megszűnt jogok értékét a jogosult részére meg kell téríteni. A haszonélvezőt tehát a haszonélvezeti jogának megszűnéséért kártalanítás illeti meg. Ha a kártalanításra jogosultak között a jogosultság vagy az összeg felosztása kérdésében vita van, és a felek a bírósághoz fordulnak, a kártalanítási összeget bírósági letétbe kell helyezni [21/ 1976. (IX. 5.) PM számú rendelet 6. § d) pont]. Az érdekeltek közötti vitát a bíróságnak kell eldöntenie. Arra vonatkozóan, hogy miként kell meghatározni a megszűnt haszonélvezeti jog értékét, minden esetre irányadó szabályt nem lehet felállítani. Az illetékekről szóló 11/1966. (IV. 29.) PM számú rendelet 162. és 163. §-ában foglalt rendelkezések az illetékezés szempontjából szabályozzák a visszatérő szolgáltatások értékelését, nem irányadók tehát az érdekeltek között fennálló polgári jogi jogviszony rendezésénél. Ez utóbbinál a legkülönfélébb tényezők számbavételére és a konkrét jogviszonyok sajátosságainak kellő értékelésére van szükség. Ezért a bíróságnak az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell döntenie abban a kérdésben, hogy a megszűnt haszonélvezeti jog értéke címén milyen összeg illeti meg a haszonélvezőt. A döntésnél jelentősége van annak, hogy a haszonélvezeti jog milyen jellegű ingatlant terhelt (lakóház, más építmény, mezőgazdasági művelésre alkalmas föld stb.), és a haszonélvező ténylegesen milyen módon gyakorolta a haszonélvezeti jogát (pl. csak a személyes szükségletei kielégítésére használta-e, vagy pedig jövedelemforrást is jelentett részére). Az értékelés fontos tényezője, hogy milyen életkorú a haszonélvező és általában milyenek a személyi körülményei. Vizsgálni kell az ingatlan hasznosításának lehetőségeit és a hasznosítással egyáltalán elérhető anyagi előnyt, valamint a haszonélvezeti jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását. A bíróság csakis az említett és az értékelés szempontjából ugyancsak jelentős egyéb tényezők számbavétele és mérlegelése után jut abba a helyzetbe, hogy megalapozottan dönthessen a haszonélvezeti jog megszűnése címén a haszonélvezőt megillető kártalanítás tekintetében. - b) A haszonélvezeti jog értékének megállapítása szükségessé válhat a tulajdonközösség megszüntetésével kapcsolatban is. Ez a helyzet akkor, ha valamelyik tulajdoni hányad tulajdonosa és haszonélvezője közös megegyezéssel hozzájárul a közös tulajdon megszüntetéséhez, vagy pedig a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlant szabadkézből értékesítik. Ha ilyenkor atnlajdonostárs és a haszonélvező nem jutnak megegyezésre a vételár, illetőleg a megváltási ár felosztása kérdésében, és vitájukat a bíróságnak kell eldöntenie, a megszűnt haszonélvezeti jog értékét ilyenkor is az a) pontban foglaltaknak megfelelően kell meghatározni. (PK 405. sz. állásfoglalással módosított 365. sz., BH 1976/12.) 81. Távhőellátási vezeték létesítésével kapcsolatban más ingatlanában keletkezett kárért — ideértve az ingatlan értékcsökkenését is — a károsultat a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kell kártalanítani [1962. évi IV. 127