Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A peres felek házastársak voltak és közös tulajdonuk volt az a házasingatlan, amelyben az alperes lakik. A közös vagyon megosztása iránti perben a járásbíróság az említett ingatlanon fennálló közös tulajdonnak árverési értékesítés útján való megszüntetését rendelte el. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének a házingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy a felperes tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta és az alperest arra kötelezte, hogy 1975. december 1-től kezdődően havi 1000 Ft-os részletekben fizessen meg a felperesnek 166 332 Ft-ot és „ennek, illetőleg a törlesztések folytán csökkenő tőkeösszegeknek 5%-os kamatát". A megyei bíróság kimondotta, hogy egy részlet elmulasztása esetén az egész hátralék esedékessé válik, egyben elrendelte az illetékes földhivatal megkeresését az alperes tulajdonjogának bejegyzése végett. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalásának IV. pontja értelmében, ha méltánylandó körülmények mást nem indokolnak, a saját bennlakása folytán előállott értékcsökkenés következményeit a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatosan mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind pedig az árverési vételár felosztási arányának meghatározásánál a bennlakó tulajdonostársnak kell viselnie. Az állásfoglalás indokolása kiemeli, hogy a különváltan élő vagy a volt házastársak közös tulajdonának megszüntetése során is előfordul, hogy a közös házban csak az egyikük lakik, és ilyenkor figyelembe kell venni a különélő házastársak és a volt házastársak lakásának a használata kérdésében irányadó szempontokat is. Az eredmény ennek alapján a körülmények szerint az is lehet, hogy a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményeit egyáltalán nem vagy csak bizonyos mértékben lehet a bennlakóra hárítani. A tényállás szerint a felperes a családját — az alperest és két kiskorú gyermekét — elhagyta, és a gyermekek az alperessel maradtak együtt, az alperes kizárólagos gondozása alá kerültek. A felek házassági bontóperében hozott jogerős ítéletével a bíróság éppen ezekre a családvédelmi érdekekre tekintettel a közös ingatlanban levő lakás kizárólagos használatát az alperesnek biztosította. Mindezeknek pedig az idézett kollégiumi állásfoglalás értelmében az ingatlan vételárának a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos meghatározásánál is jelentősége van: az ingatlanban ugyan az alperes lakik, de az abban levő lakást a gondozása alatt álló gyermekek érdekében is használja, a gyermekeket egyedül gondozza, és ennélfogva méltánytalan, ha a bíróság vele szemben a teljes beköltözhető értéket veszi alapul. Ezért a beköltözhető értéknek az eset körülményeit mérlegelő bírósági megítéléstől függő mértékű csökkentése indokolt. A perben meghallgatott szakértő az ingatlan forgalmi értékét az első fokú ítélet meghozatala idején 380 000 Ft-ra becsülte, bár hozzátette, hogy „elképzelhető 400 000 Ft is a kereslet-kínálat alakulásától függően". Ilyen szakértői vélemény mellett a járásbíróság megalapozatlanul állapította meg az ingatlan értékét az alperes beruházásaival együtt 418 000 Ft-ban. A szakértő ugyanis a 380 000 Ft-ot az erre vonatkozó szakvélemény előterjesztése 106