Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

vei a közös tulajdont a peres felek között megszüntette és az alperes tulajdoni illetőségét 33 228 Ft megfizetése ellenében a felperes tulajdonába adta. Kötelezte egyben az alperest, hogy 1973. június 30-ig a lakást kiürítve bocsássa a felperes rendelkezésére, a felperest pedig arra, hogy ezzel egyidejűleg fizessen meg az alperesnek 10 000 Ft-ot, a fennmaradó 23 228 Ft-ot pedig 1973. augusztus 1-től havi 1500 Ft-os részletekben. Rendelkezett még a bíróság a perköltség és az eljárási illeték viseléséről is. Az első fokú bíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Ezt követően a felperes a teljes marasztalási összeget letétbe helyezte, az alperes azonban a lakásból nem költözött el, azért a felperes újabb kereseti kérelmet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy az alperes jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználó. Az első fokú bíróság kiegészítő ítéletet hozott és megállapította, hogy az alperes nemteljesítése esetére a lakásnak rosszhiszemű jogcím nélküli használója, aki elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A kiegészítő ítélet indokolása szerint az alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes váltsa magához az alperes ingatlanrészét, és ennek fejében az alperes kötelezettséget vállalt a lakás kiürítésére is. A felperes a megváltási árat letétbe helyezte, az alperes ennek ellenére a lakásból nem költözött ki. Ezért rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősül és elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A másodfokú bíróság az első fokú kiegészítő ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a lakás kiürítésére vonatkozó kötelezettségének nemteljesítése esetén jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak tekintendő és így elhelyezéséről a lakásügyi szerv tartozik gondoskodni. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság álláspontjától eltérően döntését azzal indokolta, hogy a rosszhiszeműség megállapításának feltételei hiányoznak, mert az alperes magatartása nem vonható az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet 90. §-ának (2) bekezdésében foglalt felsorolás egyik pontja alá sem. A megyei bíróság kiegészítő ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az elhelyezésre jogosultság kérdésében a bíróságnak az ítélet rendelkező részében kell határoznia [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 125. §, Legfelsőbb Bíróság PK 386. sz. állásfoglalása]. A bíróság ezt elmulasztotta, az 1973. január 24-én hozott ítéletének rendelkező része az alperes elhelyezésének kérdésében döntést nem tartalmaz. Ezért az ítélet kiegészítésének feltételei fennállanak [Pp. 225. § (3) bek.]. Az alperes módosított ellenkérelmében elfogadta a közös tulajdon megszüntetésének azt a módját, hogy a tulajdoni illetőségét ellenérték fejében a felperes váltsa magához. Az alperes arra nézve is nyilatkozott, hogy hajlandó és képes az elfoglalva tartott lakrészből kiköltözni. T-ben illetőségének ellenértékéből saját részére megfelelő lakást tud biztosítani. Az alperes nyilatkozata után nem volt akadálya annak, hogy a bíróság a felperest kötelezze az alperes illetőségének magáhozváltására [Ptk. 148. § (2) bek., PK 10. sz. állásfoglalás IV. pont]. A közös tulajdon ily módon való megszüntetése esetén a peres felek érdeke és a jogbiztonság azonban azt követeli meg, hogy az ítélet a megváltási ár fizetése, illetőleg a megváltott ingatlanrész birtoka és telekkönyvi tu101