Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

c) Tulajdonszerzés átruházással 57. Az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvényességét nem érinti és a vevő tulajdonszerzésének nem akadálya, ha az eladó tulajdonjogát a telekkönyvbe még nem jegyeztette be, de az eladónak a tulajdonjog megszerzésére kötelmi szerződés alapján érvényes jogcíme van (Ptk. 117. § és 365. §). (P. törv. II. 20 009/1972. sz., BH 1973/1. sz. 12. — L. 246. sorszám alatt) 58. A gépjármű üzembentartója személyében beálló változás bejelentésének elmulasztása a vevő tulajdonszerzését nem akadályozza [Ptk. 117. § (l),(2)bek., 372. §(1) bek.]. (P. törv. I. 20 159/1973. sz., BH 1974/1. sz. 15. — L. 258. sorszám alatt.) 59. Nem tulajdonostól váló szerzés esetén a szerző fél nem tekinthető jóhiszeműnek, ha az átruházó tulajdonjoga kétséges, s a tulajdonjog tisztázása érdekében szükséges intézkedéseket nem teszi meg; gépkocsi eladása esetén az átruházó személy tulajdonjogát kétségesnek kell tekinteni, ha a forgalmi engedély más személy nevére szól (Ptk. 118. §). Az alperes Moszkvics gyártmányú 403 típusú személygépkocsiját el kívánta adni. Ezért a gépkocsit és annak forgalmi engedélyét 1971. június 30-án átadta D. T.-nek, akit mint körzeti orvos, hosszabb idő óta ismert, és aki ajánlkozott, hogy arra vevőt szerez. A megállapodás az volt közöttük, hogy D. T. a gépkocsit a vevőnek megmutatja, és ha ez a kocsit hajlandó megvenni, az ügyletet az alperes bevonásával megkötik, ellenkező esetben a gépkocsit még aznap visszaviszi az alpereshez. D. T. nem e megbízásnak megfelelően járt el, hanem a gépkocsit 1971. július 10-ig használta, azzal karambolozott, majd ilyen állapotban az említett napon 24 500 Ft-ért eladta a II. r. felperesnek. A vételárat nem adta át az alperesnek, hanem a saját céljaira fordította. A II. r. felperes előtt azt állította, hogy a gépkocsit megvette az alperestől, az az ő tulajdona. A forgalmi engedélyben az alperes csupán azért szerepel tulajdonosként, mert ő egy Zsiguli gépkocsit szándékozik venni, arra már be is fizetett, így nem akar kétszeresen illetéket fizetni és ezért nem íratta át a gépkocsit a saját nevére. D. T.-t az alperes sérelmére elkövetett sikkasztás bűntette miatt a bíróság elítélte. A büntető eljárás során a II. r. felperesnél lefoglalt gépkocsit a nyomozó hatóság az alperes részére rendelte kiadni, aki azt e határozat alapján 1972. január 7-én birtokba vette. A II. r. felperes abban az időben, amikor a gépkocsi a birtokában volt, annak D. T. által okozott sérüléseit kijavította, egyes alkatrészeit pótolta, illetve cserélte, és a gépkocsin más kisebb javításokat is végzett. A felperesek a keresetükben e javítások 5000 Ft-os költségének, valamint a gépkocsiért D. T.-nek kifizetett 24 500 Ft-nak a megtérítésére kérték az alperest kötelezni. ^ Az alperes 10 420 Ft megfizetése iránt a felperesek ellen viszontkeresetet támasztott. Ebből 10 000 Ft az az értékveszteség, amely álláspontja szerint az idő alatt következett be a gépkocsiban, amíg azt a felperesek használták. 420 Ft pedig az az útiköltség, amely a gépkocsiért a felperesek lakására történt többszöri utazással merült fel. 81