Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

az ebből eredő igényt a ráépítésre, illetve túlépítésre vonatkozó rendelkezések alapján kell elbírálni (Ptk. 110—111., 138. §). A felperes keresete szerint az alperes az ő ingatlanából 68 Q-öl ölet jogosulatlanul tart a birtokában és ezért az alperest a jogtalanul birtokban tartott terület visszabocsátására kérte kötelezni. Az alperes az ingatlanok felmérését kérte. Kijelentette, hogy ha ennek során azt állapítják meg, hogy a felperes területéből használ, ezt hajlandó a felperesnek átadni. A járásbíróság szakértőt hallgatott meg, aki az írásbeli véleményében előadta, hogy az alperes 36 D-öl területet tart birtokában a felperes ingatlanából. A szakértő szerint a felek ingatlanainak „közös tekekkönyvi határvonalát" a jelenleg használt mezsgyének az alperesi ingatlan felé történő 2,1 méteres eltolásával kell kitűzni. A szakértő utalt arra is, hogy a felperes ingatlanából további 180 D-öl is hiányzik, ezt azonban „az állam" tartja birtokában. A szakértő a véleményét a tárgyaláson is fenntartotta. Előadta ugyanakkor azt is, hogy az alperes épülete a telekkönyvi határvonalon túl nyúlik és azáltal a felperes ingatlanának egy részét is elfoglalja. Ezért — a szakértő szerint — az alperes által elfoglalva tartott 36 D-öl terület visszamérése esetén nem az írásbeli szakvéleményben megjelölt 2,1 m, hanem 2,4 m szélességű területet kell erre kimérni, és „ide kerülne a telekkönyv szerinti mezsgyevonal". Előadása szerint éppen „az épületre figyelemmel" nem rögzítette a helyszíni felmérés után a telekhatár vonalát. Kijelentette, hogy a felek kérelmére, illetőleg a bíróság felhívására a helyes mezsgyevonalat a helyszínen ki fogja tűzni. A felperes ezt követően a keresetét 36 D-öl terület visszabocsátására tartotta fenn. A járásbíróság ítéletével — a tárgyalási jegyzőkönyvön olvasható feljegyzés szerint — arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül „bocsásson vissza felperes birtokába 36 D-öl területet, amelyet a földmérő szakértő az ítélet mellékletét képező földmérési vázlaton feltüntetett és amelyet a természetben is kijelöl". Ezel szemben az írásba foglalt és a felek részére kézbesített ítélet szövege szerint az alperesnek azt a területet kell birtokba bocsátani, amelyet a szakértő „az ítélet mellékletét képező vázrajzon piros vonalak között feltüntetett és amelyet a természetben a területen cövekkel kijelölt". A járásbíróság az ítélete indokolásában utalt arra, hogy döntése a földmérő szakértő meggyőző véleményén alapul. A járásbíróságnak fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság döntését a szakértő szakvéleményére alapította, jóllehet ez a szakvélemény ellentmondásos, az általa javasolt megoldás pedig jogi szempontból is helytelennek tűnik. A szakértő ugyanis az írásbeli szakvéleményében azt állapította meg, hogy az alperes 2,1 m szélességben terjeszkedett túl a telekkönyvi mezsgye-határon, majd a tárgyaláson azt állította, hogy az alperes építkezésére tekintettel 2,4 méterrel kell kitolni a határt és akkor „ide kerülne a telekkönyv szerinti mezsgye-vonal". Ez a megoldás a telekkönyvi határ téves felfogására utal. A telekkönyv szerinti határ ugyanis állandó, azt a birtokrészleteknek az államigazgatási jóváhagyást is igénylő módosítása nélkül nem lehet megváltoztatni. A perben éppen az a vitás, hogy hol húzódik a két ingatlan közötti telekkönyvi határ, 78