Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

állása nélkül a pert nem lett volna szabad lefolytatni. Ha pedig az eljárás folyamán az derült volna ki, hogy a haszonélvező már nem él, az alpereseket a haszonélvezeti jog töröltetésére kellett volna felhívni. A másodfokú bíróság által helyben hagyott első fokú ítélet indokolása szerint „a beltelken levő felépítményekből semmi sem képezi a felperes tulajdonát, neki csak a telekből képezi 8/24 illetőség a tulajdonát". Ez a megállapítás téves. A jelenlegi telekkönyvi állapot nem ad alapot annak megállapítására, hogy a peres felek eszmei közös tulajdonában álló ingatlanon levő épület az alperesek külön tulajdona lenne. A Ptk. 97. §-ának (1) bekezdése szerint az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg. A (2) bekezdés és a Legfelsőbb Bíróságnak ezt értelmező PK 1. számú állásfoglalása szerint a Ptk. 97. §-a (2) bekezdésének c) pontja alá eső tényállások esetén — az építkezés befejezése előtt kötött megállapodással — két külön ingatlanon (a telken és az épületen) keletkezik tulajdonjog. Ezt a megállapodást a PK 1. számú állásfoglalás értelmében írásba kell foglalni. A Ptk. 97. §-ába foglalt rendelkezéseket a Ptké. 78. §-a értelmében a Ptk. hatálybalépése előtt emelt épületekre is alkalmazni kell. A perbeli adatok szerint nem állapítható meg, hogy a felek között létesült olyan érvényes megállapodás, amely szerint a telken levő épület az alperesek önálló tulajdona, amint azt a jogerős ítélet megállapította. Erre a téves megállapításra valószínűleg az vezetett, hogy a felek egyező előadása szerint a korábban a telken volt épületeket részben lebontották és részben annak anyagából a felperes is részesült, a jelenlegi épületet pedig az alperesek, illetve a II. r. alperes anyjának az élettársa építette, illetőleg átalakította. A közös tulajdon megszüntetésénél tehát téves az a kiindulási alap, hogy a felülépítmények tulajdonjoga kizárólag az alpereseket illeti. Amennyiben a közös tulajdon megszüntetésére a bíróság által alkalmazott módon kerülne sor, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a közös tulajdon az egész ingatlanon áll fenn. Az alperesek igazolt többletberuházása — építkezési költségek stb. — természetesen figyelembe veendők. Az ingatlan értékelésénél a PK 10. számú állásfoglalás IV. pontja értelmében kell eljárni. Meg kell fontolni azt is, hogy az idézett állásfoglalásban foglaltakra tekintettel az alperesek viszontkeresete egyáltalán alapos-e. A telek térmértékére figyelemmel méltánylandónak látszik, hogy az idős korú felperes ne veszítse el a megélhetését nagy részben biztosító kertjét, amelynek terményei életvitelében nyilván jelentősek. A perben eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna azt is, hogy az alperesek nem esnek-e az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonának mértékét korlátozó jogszabályok [31/1971. (X. 5.) Korm. sz. r., 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. r., 25/1971. (X. 5.) ÉVM—IM sz. r., valamint a 26/1971. (X. 5.) ÉVM—IM sz. rendeletek] korlátozásai alá. Amennyiben ugyanis az alperesek tulajdonában levő illetőség eléri vagy meghaladja a helyben szokásos telek nagyságát, a felperes illetőségét nem szerezhetik meg, figyelemmel arra is, hogy az I. r. alperesnek a községben a „Kenderföldek" elnevezésű belterületi részen még további 200 Q-öl ingatlana is van. (P. törv. 1.20 413/1973. sz., BH 1974/6:j#-2$3.)