Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

kellett azt, hogy a tagja által előállított cikkekkel azonos formájú és kivitelű polcokat a felperes már korábban forgalomba hozott. Kellő körültekintés és gondosság mellett pedig azt is tisztázhatta volna, hogy a perbeli polcok formájának és előállításának a módját T. I. a felperesnél történt alkalmaztatása idején sajátította el. Az alperes által felhozott elévüléssel kapcsolatban a törvény 37. §-a rendelkezik. Eszerint az abbahagyási és a kártérítési követelés attól a naptól számított hat hónap alatt évül el, amikor a sértett fél a cselekményről és a felelős személy kilétéről tudomást szerzett, e tudomásra való tekintet nélkül pedig a cselekmény elkövetésétől számított három év elteltével következik be az elévülés. A kártérítési követelés elévülése nem kezdődhet meg előbb, mint amikor a kár beállott. Ez utóbbi rendelkezésnek e perben azért van jelentősége, mert — bár a felperes a peradatok szerint 1968 őszén tudomást szerzett arról, hogy az utánzott polcokat az alperes készíti és forgalomba hozza — az elévülést nem ettől az időponttól, hanem a kár bekövetkezésétől kell számítani. Mivel az alperes károkozó magatartása még 19704)en is folyamatosan fennállott, a felperesnek az 1970. június 3-án kelt felszólító — az elévülést megszakító — nyilatkozatától számított hat hónapra visszamenőleg a felperes kártérítési igényét eredményesen érvényesítheti. Ami végül a felperest ért kár összegét illeti, nem kifogásolható az első fokú bíróságnak az a jogi megoldása, amely szerint az alperes által 1969. december 3. és 1970. június 3-a között okozott kár mértékét a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése szerint a per összes körülményeinek mérlegelése alapján 7000 Ft-ban határozta meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéleti döntést e részben is helytállónak találta. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helyben hagyta. (Legf. Bír.. Pf. V. 21 087/1973. sz., BH 1975/2. sz. 65.) III. A tulajdonjog a) A tulajdonjog tárgya 46. Az ingatlanon emelt épület nem ingó vagyon (Ptk. 97. §). Az örökhagyó vagyona a hagyatéki leltárban részletesen feltüntetett beltelki szántó- és házingatlan-illetőségekből, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezet használatában álló ingatlan-illetőségekből állott. A hagyatéki tárgyaláson az örökhagyó két gyermeke jelent meg, akik előadták, hogy a szabályszerűen megidézett túlélő házastárs agyvérzést szenvedett, cselekvőképtelen állapotban van. Egymás között — mint törvényes örökösök — akként állapodtak meg, hogy a beltelki ingatlanokból az örökhagyó tulajdonában állott 3/s illetőség telekrészét egyedül V. Gy., míg az ingatlanon levő házas-felépítményt V. J. örökli. V. J. a felülépítmény öröklésével a túlélő házastárs jogait kívánta biztosítani. A hagyatékhoz tartozó további ingatlanilletőségeket törvényes öröklés jogcímén egyenlő arányban kérték átadni. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát — a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten — törvényes öröklés és egyezség jogcímén 67