Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

eltiltásra kötelezte. Ez az ítéleti rendelkezés tehát nem zárja ki, hogy az alperes „ABC" megjelölést használhat az áruházain, de tiltja e megjelölésnél az olyan módon kialakított betűk használatát, amelyek az összetéveszthetőségig hasonlóak a felperes védjegyében használt betűkhöz, mert az utóbbi sérti a felperesnek jogszabály által oltalomban részesített érdekeit. (Legf. Bír. Bf. III. 20 209/1972. sz., BH 1973/2. sz. 61.) 44. A védjegyoltalom megszűnik, ha a védjegyet az országban öt év óta nem használják, kivéve ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja [1969. évi IX. tv. 16. § c) pont, 18. § (2) bek.]. A külföldi cég kérelmet nyújtott be az Országos Találmányi Hivatalhoz annak megállapítása iránt, hogy egy másik külföldi cég meghatározott védjegyének oltalma használat hiánya miatt megszűnt. Az Országos Találmányi Hivatal a kérelemnek helyt adott és megállapította, hogy a szóban forgó védjegyoltalom megszűnt. Határozatát azzal indokolta, hogy a védjegyjogosult nem bizonyította a védjegy használatát, és az általa felhozott érvek e mulasztása kimentésére nem alkalmasak. A védjegyjogosult az Országos Találmányi Hivatal határozatának megváltoztatása iránt kérelmet terjesztett elő. A Fővárosi Bíróság a megváltoztatási kérelmet elutasította. E végzés ellen a védjegyjogosult fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés alaptalan. Az 1969. évi IX. tv. (Vt.) 16. §-ának c) pontjában foglaltak szerint a védjegyoltalom megszűnik, ha a védjegyet az országban öt év óta nem használják. Az első fokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott határozatában az eljárás adataival egybehangzóan helytállóan állapította meg, hogy a védjegyjogosult külföldi kereskedelmi cég az Országos Találmányi Hivatalnál bejegyzett védjegyét Magyarországon öt év óta nem használta. Ennek a megállapításnak helytállóságát a védjegyjogosult sem vitatta, csupán arra hivatkozott, hogy rajta kívül álló okok miatt nem volt lehetősége védjegyének Magyarországon történő használatára. A védjegyjogosultnak ez az érvelése azonban nem fogadható el, mert a Vt. 18. §-ának (2) bekezdése szerint a használat hiánya miatt az oltalom megszűnését csak akkor nem lehet megállapítani, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja. E feltételeknek pedig — amint ezt az első fokú bíróság is helytállóan megállapította — a védjegyjogosult nem tett eleget, mert az általa felhozott indokok a használat elmaradásának kellő igazolására nem alkalmasak. Egyébként a védjegyjogosult jogi képviselőjének az első fokú bíróság előtti tárgyaláson tett nyilatkozatából megállapítható, hogy a védjegyjogosult az eljárás tárgyát képező védjegyet annak lajstromozása óta — ami 1958. május 23. napján történt — Magyarországon egyáltalán nem használta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzését — figyelemmel a Vt. 40. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra — a Pp. 259. §-ának rendelkezése folytán alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Pkf. III. 20 679/1972. sz., BH 1973/7. sz. 266.) 65