Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

nek ismert művét gyakran az egyik szerző kimagasló szellemi alkotása emeli ki az átlagos színvonalú művek közül. Erre éppen az operák és más dalművek szolgáltatnak gyakori példát. Általánosan ismert, hogy a szövegkönyv gyakran messze elmarad a zeneszerző alkotásának értékétől és a kimagasló értékű zene műsoron tart olyan műveket, amelyeknek cselekménye, színpadi előadása iránt alig lenne érdeklődés. A szerzői jogról szóló törvény idézett rendelkezéseinek jogpolitikai célja éppen annak megakadályozása volt, hogy a mű sikerét és időszerűségét biztosító alkotás szerzője ne részesüljön védelemben ugyanakkor, amikor a mű már elavult vagy eredetileg is csekélyebb értékű része még védelmet kap. [Legf. Bír. Pf. III. 21 027/1974. sz., BH 1975/9. sz. 411.] 19. A Szerzői Jogvédő Hivatal által szerzői jogdíj megfizetése iránt szocialista szervezet ellen indított per nem tekinthető gazdasági pernek, a per elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. [Legf. Bír. Pf. III. 21 113/1974. sz., BH 1975/9. sz. 419. — L. 606. sorszám alatt.] 20. Szerzői mű felhasználásán azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti; ha a szerző magatartására vezethető vissza a sajtótermék terjesztésének meghiúsulása, szerzői jogdíj őt nem illeti meg [1969. évi III. tv. 13. §, Ptk. 4. §, 9/1969. (XII. 29.) MM sz. r. 10. §, 26/1959. (V. 1.) Korm. sz. r. 8., 12. §]. A felperes által 10 844 Ft szerzői jogdíj és jár. megfizetésére kötelezés iránt indított keresettel szemben az alperes azzal védekezett, hogy a perbeli folyóirattal kapcsolatos munkák végzését a felperes társadalmi munkában vállalta, de tevékenysége során önkényesen eltért az alperes iránymutatásától. Az előállított folyóirat-példány ezért — és a kivitelezés technikai hiányosságai miatt — terjesztésre nem bizonyult alkalmasnak, ezért elhatározták az elkészült példányok megsemmisítését. Az alperes álláspontja szerint felhasználás hiányában a felperes keresetének nincs kellő jogi alapja. Az első fokú bíróság a felperesnek a folyóirat tördelésével, valamint a nyomdatechnikai munkákkal kapcsolatban támasztott keresetét azért utasította el, mert a felperes ezeket a munkákat — a felek megállapodása szerint — társadalmi munkában végezte. A felperesnek ezekért a munkákért való jutalmazását az alperes csak arra az esetre helyezte kilátásba, ha a folyóiratban megjelenő hirdetések díjából valami haszon jelentkezik; ez a felfüggesztő feltétel (Ptk. 227. §) azonban nem következett be, mert a lappéldányok megsemmisítése folytán az alperes a hirdetési díjakat a hirdetőknek visszafizette. A felperes által írt és fordított cikkek utáni szerzői jogdíjigényt pedig az első fokú bíróság azért nem találta alaposnak, mert a felperes műveinek felhasználása nem történt meg. A cikkek és fordítások nem kerültek nyilvánosságra, mert a lap terjesztését az alperes vezetősége — kellő indokkal — nem találta megengedhetőnek. A felperes ugyanis a folyóirat összeállításánál mellőzte annak az anyagnak a felhasználását, amelyet az alperes e célból neki átadott; ehhez járult a folyóiratpéldány kusza szerkesztése, a közölt fényképek túlnyomó részének teljes használhatatlansága. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. 30