Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

folytatják [13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 45. §, 60. §, 1/1965. (VII. 24.) PM— IM sz. r. 29. §, 40. §]. A városi tanács vb igazgatási osztálya kisajátította a felperes kérelmére az alperesek d-i házingatlanát. A ház négy szobából, előszobából, fürdőszobából, konyhából, kamrából, két W. C. helyiségből, valamint további három kisebb helyiségből állt. Az alperesek az egyik lakószobát orvosi rendelőnek, a három kisebb helyiség közül az egyiket várószobának, a másikat röntgenlaboratóriumnak, a harmadikat pedig fotólaboratóriumnak használták. A felperes az államigazgatási eljárásban a telekért, az épületekért, a kerítésért és a zöldkárért 342 069 Ft kártalanítást, míg az orvosi rendelő áttelepítéséért 80 000 Ft-ot, a rendelőben levő villamosberendezések átszereléséért pedig 76 000 Ft-ot ajánlott fel. A felperes által összesen felajánlott 498 069 Ft kártalanítást az egyezségi tárgyaláson eljárt dr. F. S. alperes elfogadta, és az összeget a felperes az alpereseknek kifizette. Az egyezség létrejöttét a kisajátítást elrendelő államigazgatási hatóság az 1971. február 8-án kelt határozatában megállapította. Ez a határozat a rávezetett záradék szerint 1971. február 25-én jogerőre emelkedett. A felperes 1972. február 7-én keresetet indított, amelyben az alperesektől előbb 80 000 Ft-ot, majd 156 000 Ft-ot követelt vissza a kisajátítási kártalanításból. Keresetét arra alapította, hogy az államigazgatási eljárás során az orvosi rendelő áttelepítése és az átszerelési költségek címén történt felajánlása jogszabályba ütközik, mert ez az ún. „ipari kártalanítás" az alpereseket nem illette meg. Utalt a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére és az eredeti állapot helyreállításaként az alpereseket az e címen felvett 156 000 Ft visszafizetésére kérte kötelezni. A felperes a keresetet csak dr. F. S. alperes ellen nyújtotta be, aki az államigazgatási eljárásban egyedül volt ügyfélként jelen és az egyezséget is ő kötötte meg a felperessel, jóllehet az ingatlan fele részben a felesége tulajdona is volt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a kártalanítási öszszegből egy háromszobás öröklakást vásárolt, amelyet rendelőnek használ és korábbi rendelőjéből a gépeket részben ide szállíttatta át, részben pedig gyermekeinek a lakóházába, amelyre emeletet húzott és itt rendezte be a lakását is. Előadta, hogy a röntgengépet nem tudja felszereltetni, mert ennek műszaki technikai akadályai vannak az új rendelőben. Kijelentette, hogy amennyiben a felperes a volt rendelőjéhez hasonló másik rendelőt biztosít és oda gépeit beszerelteti, a 156 000 Ft-ot a felperesnek visszafizeti. Az alperes 1972. február 24-én viszontkeresetet is indított, amelyben nagyfokú értékaránytalanság és megtévesztés címén megtámadta az államigazgatási eljárásban kötött egyezséget és kérte az ingatlan újraértékelését. A viszontkeresetet utóbb a felesége nevében is előterjesztette, aki külön keresetet nyújtott be. Ezt a bíróság a felperes által indított perhez egyesítette és ezek után dr. F. S.-né II. r. alperesként szerepelt a perben. A járásbíróság a felperes keresetét elutasította, egyben az alperesek viszontkeresete alapján a felperest arra kötelezte, hogy az alpereseknek fejenként 154 861 Ft-ot többletkártalanítás címén fizessen meg. A kereset elutasítását a járásbíróság azzal indokolta, hogy a felperes keresete ún. ipari kártalanítás visszatérítésére irányult, amelyre vonatkozóan a felek között létrejött egyezséget az államigazgatási hatóság jogerős határozatával jóváhagyta, az így jóváhagyott kártalanítás visszafizetésével kapcsolatos vita pedig nem tartozik a bíróság hatáskörébe. Az alperesi viszontkereset ellen176