Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Az ítélet indokolása szerint az első fokú bíróság a kártalanítási összeg megállapításánál két tévedést is elkövetett, ezek azonban nem olyanok, hogy az általa megítélt-kártalanítási összeg felemelését eredményezhetnék. Az első hiba az, hogy a járásbíróság a teljes ingatlanértéknek a felperesre eső részét csökkentette a lakottság miatt 40%-kal, holott a Kr. 29. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a lakott épületrész értékét lehetett volna csökkenteni, az egyéb tételek (telek, melléképületek stb.) értékét azonban nem. A helyes számítás szerint tehát a felperest a részére megítélt kártalanításnál magasabb összeg, kb. 8000 Ft illetné meg. Az első fokú bíróság azonban — és ez az általa elkövetett másik hiba — a kártalanítási összeg megállapításánál nem volt figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság 11. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában foglaltakra, amely szerint a kisajátítási kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi értéknek is jelentősége van. Bár szerzett be ingatlanforgalmi szakvéleményt, de ezt nem fogadta el és más szakértőt sem alkalmazott a helyes forgalmi érték megállapítása céljából. Egy teljesen lakott épület értékét a lakottság erősen befolyásolja, tehát a műszaki értéket kártalanítási értékként még akkor sem lehet elfogadni, ha a forgalmi érték aránylag alacsony összegben van megállapítva. A forgalmi értéknek a kártalanítás szempontjából nemcsak növelő, de csökkentő hatása is van. Ha tehát az első fokú bíróság a PK 11. számú állásfoglalásában foglaltak szerint járt volna el, a kártalanítási összegnek lényegesen kisebbnek kellett volna lennie a megítélt összegnél. Ezért tehát ennek felemelésére nincs lehetőség. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (R) 43. §-a értelmében a lakó- és gazdasági épületek értékének meghatározásához meg kell állapítani az újraelőállítási költséget, s azt csökkenteni kell az épület műszaki állapotát és élettartamától függő avulását kifejező tényezővel; az így kiszámított értéket kell az épület értékét befolyásoló egyéb tényezők alapján módosítani. A Kr. 25. §-ának (1) bekezdése szerint pedig lakó- és gazdasági épület újraelőállításának költségét a rendelet 6. és 7. számú mellékletében foglalt irányárak alapján kel] kiszámítani. A Kr. 6. számú mellékletében megállapított irányegységárak alkalmazása többek között attól is függ, hogy a szóban forgó lakóépület hány szobás, milyen anyagból épült és milyen a kiviteli minősége. (Az utóbbi figyelembevételét a melléklethez fűzött „Megjegyzés" 1. pontja írja elő.) A műszaki szakértőnek az eljárt bíróságok által elfogadott szakvéleménye ezekre vonatkozó megállapításokat nem tartalmaz, ennek alapján tehát a jogszabálynak megfelelő döntést nem lehetett hozni. A műszaki szakértőnek az eljárt bíróságok által elfogadott értékelése azonban ezen túlmenően téves is. Nincs jogszabályi alapja ugyanis annak az eljárásnak, amely egyes építőanyagok árának emelkedésére tekintettel a Kr-ben megállapított egységárakat bizonyos százalékkal felemeli. E körülmény ugyanis csak az épületek forgalmi értékét befolyásolhatja és így ennek körében vehető csupán számításba. A konkrét forgalmi értékben ugyanis az az érték tükröződik, ame164