Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)
ítélte meg. E vonatkozásban elfogadta a szakértői véleményt és ezen túlmenően arra hivatkozott, hogy a lakóépületek továbbra is rendeltetésszerűen használhatók, ezért nem szenvedtek értékcsökkenést. Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. A fellebbezésükben a házasingatlan értékveszteségét a telek és a lakóépület együttes értékének 30%ában kérték megállapítani. Ezen felül a telekért megítélt kártalanítás felemelését is kérték. A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét az értékveszteség megállapítása tekintetében is helyben hagyta. Álláspontját azzal indokolta, hogy a házasingatlan telke nem szenvedett 10%-osnál nagyobb értékveszteséget, a lakóházban pedig egyáltalán nem következett be értékveszteség. Habár területe nem éri el a korszerűen kialakított kertes családi ház területét, családi házas jellege lényegesen nem változott meg. A megmaradt udvart kisebb részben még kerti művelésre is fel lehet használni. A kert kisajátítása különösen nem érintette az épületek használhatóságát. Bár a járásbíróság nem szerzett be szakértői véleményt arra nézve, hogy az épületekben következett-e be értékveszteség, e kérdésben a bizonyítás kiegészítése szükségtelen volt, mert anélkül is megállapítható, hogy a felperesek olyan összegű kártalanítást kaptak, amelynek emelésére semmiféle címen nincs lehetőség. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek értékveszteségre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 40. §-a értelmében értékveszteség címén többek között különösen azt a kárt kell megtéríteni, amely az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a visszamaradt ingatlan értékének csökkenésében jelentkezik. Ennek megállapításához a PK 24. sz. állásfoglalás ad iránymutatást. Eszerint értékveszteség megállapítására mind az üres telek, mind pedig a beépített ingatlan részkisajátítása esetén akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkentését úgy kell meghatározni, hogy az egész ingatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított terület után járó kártalanítási összeget. Rámutat az állásfoglalás arra is, hogy a bíróságnak az értéket befolyásoló valamennyi tényező felderítésével és beható mérlegelésével kell megállapítania, hogy a visszamaradt ingatlannal mutatkozik-e egyáltalán értékveszteség. Többek között vizsgálnia kell, hogy a visszamaradt terület megfelel-e a szokásos házhelynagyságnak, a beépítettség arányának növekedésével nem csökkent-e használhatósága, értékesíthetősége, illetőleg forgalmi ára. Jelentősége lehet annak is, hogy kertes háznál a kertet túlnyomó részben kisajátították. Beépített terület részkisajátítása esetében a teljes ingatlan és a visszamaradt ingatlanrész értékének megállapításánál nemcsak a telkek értékelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, hanem az épületekért járó kártalanítási összeg kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket is (Kr. 25— 29. §, valamint a 6—8. sz. mellékletek). 160