Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

művesítés fokát, a teleknek a személyes szükséglet által indokolt nagyságát és az értékét befolyásoló egyéb tényezőket. A telek értékét befolyásoló egyéb tényezőket a Kr. 22. §-ának (1) bekezdése sorolja fel példálózóan. Az eljárt bíróságok sem e tényezőket, sem pedig a telek közművesítésének fokát nem derítették fel. Azon az alapon, hogy a per adatai szerint az ingatlanra a villany be volt vezetve, és előtte ivóvízellátási közcső húzódik, a telket részlegesen közművesítettnek minősítették, anélkül hogy a Kr. 21. §-ának (4) bekezdésében megjelölt feltételeket vizsgálták volna, holott ezek hiányában e közművesítési fok nem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 11. számú állásfoglalása szerint a kisajátítási kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi értéknek is jelentősége van, ezért — ha a valóságos érték megállapítása céljából szükséges — a forgalmi értéket is fel kell deríteni. Forgalmi érték megállapításáról azonban csak akkor lehet szó, ha az konkrét forgalmi adatokkal van alátámasztva és huzamosabb időn át, szélesebb körben alakult ki. Az ingatlanforgalmi szakértő a szakvéleményének megalapozására egyetlen konkrét forgalmi adatot sem hozott fel, és nincs erre a perben egyéb adat sem. Az eljárt bíróságok tehát már ezért sem foglalhattak megalapozottan állást a felpereseket megillető reális kártalanítás tekintetében. A per adatai szerint a kisajátított ingatlanon egy lakóépület volt. Az építész-szakértő kellően nem indokolta meg azt az álláspontját, hogy miért kell ezt az épületet kétszer egyszobás épületnek venni és a Kr. 6. sz. mellékletének I. B/l. 16. tétele alapján értékelni. A Kr. 6. sz. mellékletéhez fűzött „Megjegyzés" 1. pontja szerint az irányegységárak alsó és felső értékei a kiviteli minőségi osztályok: a III. osztályú és az I. osztályú kiviteli minőségű épületek irány egységárait adják. A II. osztályú kivitelű épület egységárát a középérték megállapítása adja. Az építész-szakértő — és vele együtt az első fokú bíróság — a lakóépületet az alkalmazott tétel irány egységárának felső értéke alapján értékelte, anélkül hogy kiviteli minőségi osztályát vizsgálta volna. Téves az első fokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy az építőanyagárak emelkedésére tekintettel az épületeknek a Kr. előírásai szerint kiszámított értéke meghatározott százalékkal emelhető. E körülmény ugyanis csak az épületek forgalmi értékét befolyásolhatja és így ennek körében nyerhet értékelést. A konkrét forgalmi értékekben ugyanis az az érték tükröződik, amit az adott ingatlan a forgalomban jelenleg képvisel, figyelemmel arra is, hogy hasonló épület felépítése ma már nagyobb összegbe kerül, mint korábban. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 369. sz. állásfoglalásával módosított 21. számú állásfoglalása szerint a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése alapján lakottság címén a 40%-os értékcsökkentésnek olyan épületrészek vonatkozásában van helye, amelyek a lakásügyi jogszabályok [1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet 4. §-a] értelmében a lakás helyiségeinek vagy a lakáshoz tartozó helyiségeknek minősülnek. A lakásügyi jogszabályok szerint ilyeneknek nem minősülő egyéb helyiségek (épületrészek) a Kr. 29. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából figyelmen kívül maradnak. Az építész-szakértői véleményből kitűnően a melléképület részben tüzelőtároló céljára szolgált és árnyékszék is volt benne. Tévedett tehát az első fokú bíróság, amidőn a 40%-os levonást a melléképület e célra szol158